Paplan alatt olvastam zseblámpával

Olvassál. Annyi könyvünk van, nézd meg ezt a sorozatot: A világirodalom klasszikusai. Itt van például Jack London. Ezek az igazi élmények, kisfiam, nem a videokazetták meg az MTV. Olvassál, mindig mondom. Ha nem olvasol könyveket, nem fejlődik a belső világod, a fantáziád, a szókincsed. Üres maradsz. Azt hiszed, hogy a videoklipek kárpótolnak bármiben is? Villódzó semmi, akkor azt gondolod, mekkora hatással van rád, de hidd el nekem, hogy ez csak nihil, rágógumi. Olvassál Jókait. Olvassál Arany János-verseket, a balladáit. Lehet, hogy nem fogsz mindent érteni belőle elsőre, de megragad benned, és később újra előveszed majd. Nézd meg, mennyi könyvünk van. Jössz nekem azzal, hogy ennek meg annak hány videokazettája van a polcon. És könyvük mennyi van? Egy? Vagy kettő? Vagy van egy csík zöld színű kötetük, hogy menjen az ülőgarnitúrához? Kisfiam, hallgass rám, az idősebbre. Tudom, hogy mit gondolsz, ez az öreg barom pofázik itt nekem. De majd rájössz, ha annyi idős leszel, mint most én. Gondolj arra, mennyi könyv van Molnár Miska bácsi szobájában. Padlótól plafonig körben a polcokon. És nem azért, mert jól mutat, vagy mögötte nem kell festeni a falat, hanem mert olvas, érted? A képzeleted gazdagabb bármelyik Terminátornál. Megnézel egy pornófilmet, és arra panaszkodsz, hogy hányingered van? Szerinted miért rejtettem el? Nem azért, hogy ezt egy tizenhárom éves gyerek kikutassa, és többször megnézze. Ha felnőtt leszel, mindent megértesz. Olvasgasd a Szerelem iskoláját, ott minden le van írva. Azt hiszed, hogy ez is csak papolás és fenyítés, de nem. Ez megint azért van, mert jót akarok neked. Segíteni akarok rajtad, kisfiam. Én annyit olvastam gyerekkoromban, el sem tudod képzelni, rengeteget. Cooper indiánkönyvei. Nem is sejted, milyen élményeket adnak ezek a kötetek! A Vadölő, a Nyomkereső, a Bőrharisnya. A kezedbe tudom adni a köteteket! Mindet a paplan alatt olvastam zseblámpával, amikor anyám megmondta, hogy most már alvás van, mert holnap iskola. Nem érdekelt, olvasni akartam, faltam a könyveket. Vernét. Rejtőt. Rejtő Jenő könyvei, abban van az igazi humor! Nem az a vicces, amikor ti Ákosékkal azon röhögtök, hogy az erkélyről krumplival dobáltok idős néniket. Hányszor mondjam, hogy viselkedj rendesen. Engem a más gyereke nem érdekel! Hogy ez is meg az is kettest meg egyest kapott. Engem egyedül az én fiam érdekel. Meg az, hogy ne legyél faragatlan bunkó, ha felnősz. Ezért olvass. Aki nem olvas, azon meglátszik, amint megszólal. Az olvasás csak a hasznodra válhat. És mindent olvass el. Újságcikket, ponyvát, krimit, szépirodalmat, mikor mihez van kedved. Elkalandozol olvasás közben? Akkor pihenj kicsit. Nem muszáj egyszerre ötven oldallal végezned, ha úgy érzed, sok, akkor csukd be a könyvet, és foglalkozz valami más, hasznos dologgal. „Megyek le, megyek le.” Anyáddal már unjuk ezt a szöveget. Örökké lemenni a térre. Mindig valami baromságon töritek a fejeteket a srácokkal. Oké, én is csibész voltam kissrácként, anyám el is vert, nem egyszer, de miért nem lehet valami értelmes dologgal elfoglalni magatokat? Gyújtogatás, várépítés minden szemétből, amit a környéken találtok, felcsöngettek idegenekhez és elszaladtok, sárgolyókkal dobáljátok az ablakokat, redőnyöket. Ki találja ki ezeket a baromságokat? Nagyon bízom benne, hogy nem te vagy a hangadó. Azt hiszed, nem tudja minden szülő, milyen hülyeségeket csináltok, ha lementek játszani? Játszani?! Csak a baromság, állandóan. Szíjat hasítok a hátadból, ha egyszer a rendőrség kijön miattad. Még csak az hiányzik. Olvassál. Tessék, válasszunk együtt egy könyvet. Zola: Patkányfogó. Ne röhögj, ezt nem a Zola nevű haverod írta. Ő itt Émile Zola, egy kitűnő író. Jó, ez lehet, hogy épp nem neked való. Mindegy, akkor bármi mást. Történelmet. Azt mondtad, hogy régész akarsz lenni. Akkor? Tessék, itt van ez a kötet, Arthur Windelband: Emberősök, ősemberek. Neked vettem. Kinyitottad már? Akkor éppen ideje. Nem csak a tanya körül kell bóklászni, cserepek után kutatva, olvasni is kell hozzá, rengeteget. Nem azt mondom, mert marhulni is kell a srácokkal, én is kutya rossz kölyök voltam, nem titok. De nem csak ez kell, hogy kitöltse a napjaidat. Mit gondolsz, mi lesz így belőled, ha csak a hülyeség, meg a lógás érdekel. Megmondom, segédmunkás. Hiába nézel, az leszel, egy szartaposó tróger, ha nem tanulsz, és nem olvasol. Olvassál. Az olvasott ember kiemelkedik a bunkók közül. És a könyv karnyújtásnyira van tőled. Iratkozz be a könyvtárba. Arra adok pénzt, hamburgerre nem. Na, jól van, nem haragszom, de tényleg kapd már össze magad. Miért kell nekem mindig csak rosszat hallanom felőled? Embereld meg magad, még nem késő. Tessék kijavítani a rossz jegyeidet. Anyádat is csak szomorítod. Engem meg idegesítesz a baromságaiddal. Miket dobáltatok ki múltkor az erkélyről? Karalábét meg birsalmát? Megvesszük a boltban, te meg a hülye haverjaiddal hozzávágod a gyanútlan járókelőkhöz. Arra nem gondoltál még, ha úgy rendesen eltaláltok valakit, még a rendőrséget is kihívhatják rátok? Intézetbe akarsz kerülni? Na, jó, nem idegesítem magam tovább. Hallgass rám, és nem kerülsz bajba. Én nem arra haragszom, hogy vagánykodtok, arra vagyok pipa, ha baromságokat műveltek, esztelenül. Mert oké, meg lehet nézni egy-egy videofilmet a haverokkal. Akciót is, azt is lehet egyszer-egyszer. De ne hidd azt, hogy csak az öldöklésben és a pornóban rejlik az ember öröme. Hát mi akarsz lenni felnőtt korodban, egy aberrált barom? Annyi jó könyvünk van, világhírű szerzőktől, nézd meg. Tessék, válasszál. Jó, ne most, már késő van. Nem haragszom, dehogy haragszom, nem láttál te még engem igazán haragudni, kisfiam. Menjél szépen aludni. És ígérd meg, hogy nem kutakodtok a srácokkal pornókazetták után. Nem véletlenül nem adnak ilyen filmeket a délutáni matinéban. Olvassál, hogy ne legyél bunkó. Aki nem olvas, annak a lelki világa is sivár. Jó éjszakát. Mit nézel? Nincs semmi baj, holnap ugyanúgy lemehetsz a többiekhez, nincs statárium. Csak annyit szeretnék, ha egy picit megjönne végre az eszed. Na, sipirc az ágyba!