Hósember

Nem mehetünk szánkózni, mert március van, és kurtára nincs hó, kisfiam. A lila hósembert mindig észreveszik. Megdicsérik, hogy szépen felöltözött, mert bál van.

Ide vonal. Szép, kerekedik. Nem, csúnya lett, belemélyedt. Ki kellene szedni. Hol a radír. Abba kellene hagyni, amíg még ki lehet radírozni. De hol. Ott, a másik szobában, persze, ahova most nem lehet menni. Mert este apához odavittem, igen, emlékszem, mert akkor sem sikerült a hósember. Csak aztán elvette a radírt, és valami lett, mert nem adta vissza. Most meg oda nem lehet. Ha ide még húzok egy kis barnát, arra meg rámegyek a feketével, szinte nem is látszik, hogy el van rontva. A vaksi szerint nem lehet zöld a hósember. Ráadásul óra végére készen kell lennie a nem zöld hósembernek, különben kapsz egy egyest. Anya szerint a hósember fehér. Apa viszont azt mondta, legyen sárga, amire viszont anya nem mondott semmit, hanem kinézett az ablakon. Akkor most legyen inkább lila. Így. Középen sötétlila, alul és fölül világos. Nem mehetünk szánkózni, mert március van, és kurtára nincs hó, kisfiam. A lila hósembert mindig észreveszik. Megdicsérik, hogy szépen felöltözött, mert bál van. Itt, ebben a nagy várban van a bál. Van tornya is, kettő. Mindenkit meghívtak. Eljött a félfülű nyuszi a gyerekeivel. Fél füle van, mert ellőtték neki a háborúban. Azért van nála most is fegyver, hogy a kölykeit megvédje. Ilyen sorozatot lövőse van. Ezt is ki kéne szedni, mert görbe lett, és ha így lő vele, épp a hósember hasába menne a golyó. Így. Bamm-ba-bamm-ba-bamm. Fröcsög a lila hó mindenfelé. Jó, nem kiabálok, de akkor menjünk szánkózni. Kussolni, az azt jelenti, hogy tavasz van, és nincsen hó. Ideteszem a szánkót is, és akkor talán el tudom nekik magyarázni, hogy hó nélkül is működik. Apa felhúz ide a tetejére, meglök lefelé, anya meg az alján vár. Ha nem lenne tilos most átmenni, megmondanám, hogy végül is még szánkó sem kell, csak simán lefutok a dombról. És akkor eladhatjuk a szánkót, és abból lesz pénz. A bálba eljöttek az üvöltő majmok is. Folyton kiabálnak, és mikor leülnek a vacsoraasztalhoz, visítva cibálják egymás kezéből a sót. A gyerekmajomnak nem jár só, még kicsi vagy, mit szólsz bele a felnőttek dolgába. Mi lesz így belőled, te senkiházi, kérdezi majomasszonyság. Mi lenne, még mindig én tartalak el téged, meg a piszok kölyködet, feleli majomuraság. A piszok már megint nem fürdött meg. Kismajom csak fürdés után jöhet a bálba. Fürdésidő, este héttől. De már fél nyolc. Mi lesz akkor. Csak meg kell nyitni a csapot, megy az egyedül is. Jó forróra kell állítani, hogy égesse a bőrt. Vinni kell a papucsot, hogy aztán ne trappoljuk végig a lakást nyirkos lábbal. Aki nem visz papucsot, az mondhat magának esti mesét. Ezért visszük a papucsot. A törülközőt már előre a sámlira kell készíteni, ide. Anya jön, és leveszi a szappant a felső polcról, aztán meg visszateszi, hogy szépen kiszáradjon. A nyálkás szappantól lehámlik a bőröd, te kis vakarcs. Ha anya nem adja le, mert most éppen nem ér rá, akkor nekem kell. A kismajom fára is tud mászni, ezért mi baj történhet. Először fel a sámlira, onnan a mosdó szélére, onnan fél lábbal rá lehet csimpaszkodni az alsó polcokra, és felhúzódni a szappanhoz. Így. Hogy fognak örülni, ha meglátják, hogy, meglátják, hogy, hogy, hogy, ho.