Ezt egyébként eltanulhatnánk a dinoszauruszoktól

„… — éppoly hirtelen, mint ahogyan jött — az emberiség is kipusztul. Meteorit, napkitörés vagy nukleáris tél semmisíti meg — ez szinte nem is számít. Az emberiség kihal. Csontjait, csakúgy, mint városait, autóit, gondolatait, emlékeit, reményeit és vágyait belepi a por. Minden eltűnik. Aztán, újabb húszmillió év múlva, jönnek a dinoszauruszok. Ráérnek. Mi már nem vagyunk itt, úgyhogy úgyis mindegy. Kapnak százhatvanmillió évet. A dínók nem ásnak le a föld mélyére, nem érdekli őket a múlt. Nem vették fel a régészet szakirányt. Nem túrják fel a porréteget, ahogyan mi tennénk. Így nem is lelnek rá egyetlen letűnt városra sem. Nem találnak négysávos autóutakat, televíziókészülékeket, írógépeket. Sem sértetlen, szinte még üzemképes, a porréteg alatt konzerválódott Mercedeseket. Esetleg, puszta véletlenségből, olykor rábukkannak egy-egy emberi koponyára. Megszaglásszák, szimatolják, aztán, mivel nincs rajta semmi ehető, elhajítják minél távolabbra. A dinoszauruszokat tökéletesen hidegen hagyja, ki mindenki járt előttük a bolygón. A mában élnek. Ezt egyébként eltanulhatnánk a dinoszauruszoktól.”

Herman Koch: Nyaraló úszómedencével, Európa Kiadó, 2015, 125–126. oldal