Arról sem feledkeztem meg, hogy rendszeresen látogassam azokat a kávéházakat, ahol hivatásos emberbarátaink találkoznak. Tetszetős előéletem miatt persze szívesen láttak maguk között. Ott aztán, mintegy véletlenül, kicsúszott a számon a nagy szó: ¬– Hála istennek –, vagy csak ennyi: – istenem! – Ön is tudja, milyen gyáva nyulak a mi kávéházi istentagadóink. Pillanatnyi döbbenet követte az elhangzott szörnyűséget, meghökkenve néztek egymásra, majd kitört a zűrzavar, egyesek kirohantak a teremből, mások dühödten rikácsoltak, senkire sem hallgatva, s mindnyájan fájdalmasan vonaglottak, mint az ördög, ha szenteltvizet hintenek rá.
Albert Camus: A bukás (részlet)
Albert Camus: Közöny, A bukás, Két kisregény, Kriterion Könyvkiadó, 1972, 155.