Idegen pillantások tükreiből gyűjtik
össze a sugarakat szemem prizmái,
félelem nélkül, foncsorozatlanul,
hogy szétszórják újabb, távoli
pupillák üvegére.
Nem különben ez a szőlőhegy,
a kompkikötő és az egész délután,
mintha egy roppant üveghasábban
tükröződnének szét, egyik éltől a másikig,
szétszór minket is, cél nélkül közeledőket.
Engedi, hogy az érkezés közepébe
hatoljunk, a hajtűkanyarok, a gyorsulás,
a testekre ható erők belsejébe,
és a gyanútlan tárgyak árnyéka
megtörjön ott, ahol a síkok találkoznak.
Závada Péter: A trogiri szőlőhegyen
Závada Péter: Roncs szélárnyékban, Jelenkor, 36.