Botom a gyenge földbe leszúrtam
Állomásom most ez a domb
Szederfákra horgos szelek úsznak
S göndör felleg-csorda tolong
Engemet e dombra szelek húztak
Most ébred a télből a táj
Itt még hó fodrozza a sáncot
Ide bujt a fehér király
Kis kökényfa mímeli a táncot
Érzi a tavasz megérkezett
Mint a kisgyerekeknek a bálban
Válla csak a válla rezeg
Rozoga kocsik harmonikálnak
A tégla nehéz rakomány
Megépülnek az öblös magtárak
Pirulva ha itt lesz a nyár
Szemeim a születő csodának
Nyílnak enyém e vidék
Nem hiába hasogatták ősszel
A földet az éles ekék
A vetés izgul haragot zöldel
Tüzérezredekkel felér
A vetés megnő érik arannyá
Lesz a halál ellen kenyér.
Nagy László: Dombon
N. L.: Seb a cédruson, Magvető, 1995, 114.