Fogalma sem volt, mennyi ideig alhatott.
————
A szelvényes éjjel fekete magja. Forrón, mozdulatlanul feküdt, hiszen a mozgás is
emlék volt csupán, amit (mint annyi mást) képtelen volt felidézni
a hatalmas, ablaktalan konyha padlóján, eltemetve.
Érezte maga körül a házat, alvókkal teli,
úgy hevertek, mint cipók a polcon. Állandó berregést hallott,
talán egy ventilátor ment odalent a hallban,
majd, mintha egy réges-régi emberi hang töredéke vált volna ki a zajból,
elhaladt mellette, nyomában
álmának rossz porával, mely megérintette bőrét. A nőkre gondolt.
Milyen lehet nőként
hallgatózni a sötétben? A csend fekete palástja kifeszült köztük,
akár a geotermikus nyomás.
Az erőszaktevő oly lassan kúszik fel a lépcsőn, mint a láva. A nő hallgatja,
hogy mozdul felé az üres tér
a férfi öntudatával. A láva van, hogy kilenc óra alatt
tesz meg egy hüvelyknyi távolságot.
Hőmérsékletétől függ színe és állaga, lehet kemény, sötétvörös,
(1800 Celsius-fok alatt)
vagy cseppfolyós, fénylő sárga (1950 Celsius-fok fölött).
A nő azon tűnődik,
a férfi is hallgatózik-e. És kegyetlen, de elalszik hallgatózás közben.
Fenyvesi Orsolya fordítása
A szerző Vörös önéletrajza című kötete
hamarosan megjelenik a Magvető Kiadó gondozásában.