Apám listát hagyott anyámnak:
hol kell fizetni a cascót,
mikor újítsa meg a személyijét,
melyik könyvet ne olvassa a gyászév alatt.
Soha ne hízz el, ezt írta végül.
Először az asztalfiókban hagyott Cameljét
szívtam el, aztán belenőttem az ingeibe,
leveleket találtam, kottát, elvetélt
verseket, a fotólaborban eldugva aktokat,
anyám akkor már hízni kezdett.
A pincében túrtam tovább,
amit kiástam, magamra húztam.
Ruháimba anyám lassan belenőtt,
tudtam, hol fizessen, mit ne olvasson,
nem egy év volt, három évtized.
Listát írni apámtól tanultam
— versnek nyers, életnek kevés —,
csak a végét hibáztam el,
fogyni rest voltam és meghalni gyáva,
körülnőttem a megfeszülő időt.