A szétvetett csillag minden
részecskéje egy-egy szó.
Szivárognak a világűrön át.
Mire sejtenként beépül egy,
mire reagál a szervezet,
már késő. Már az előző
pillanatba burkolt évezred
csillanását önti csontba,
hogy elvesszen a porhüvelyben.
Mégsem lehet papíron
csapdába ejteni, mert amint
felfedezi magának a testet
a vers soraiban, kész megszabadulni
tőle, és egyetlen hanggal
elhagyja a bolygót.