Fának támasztott bicikli

Meghal és elengedem. Évekbe telhet, évtizedekbe. A ridegség ellenében lassú hajtások furakodnak a küllők közé. A gyökér ásványi anyagokat küld a rügyek irányába.

Meghal
és elengedem.
Évekbe telhet, évtizedekbe.
A ridegség ellenében
lassú
hajtások
furakodnak a küllők közé.
A gyökér ásványi anyagokat
küld a rügyek irányába.

Biciklimet a fejlődő fa
vaskarikáivá teszi
a ceremónia hangkísérete:
edényekben közlekedő nedvek
szivárgása,
a gyökér nyomuló
búgása
és kattogó kaparása a kéregnövekedésnek.

Nyugtalan képzelgést
táplál a biológiai működés alapzaja.
Naplózom az eseményeket.
Gyűrűző évek a fában
és a füzet cellulóztestére
szenesedett ceruzanyomokban.

Mikor elfáradok,
ajkaim közé szorítom a szelepet,
és a keréktömlőbe sóhajtom utolsó lélegzetemet.

Közös várakozásunk
talán elegendő az átlényegüléshez:
hogy most a síromon kinőtt fának dőlve
helyettem őrizze az erdőt.