Srácként azt hittem, minden ennivaló, még füvet, sőt legyet is ettem,
de történt velem egy s más és rájöttem, hogy nem lehet mindent szeretnem.
Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen hosszú makaróni,
ma már tudom, hogy bors csak: ráharapsz, könnyezel, nem bírsz szólni.
Kék égen sétált a pufók hold, az örök szerelmen merengtem,
de akkor egy néni kézenfogott és én pirongva velementem.
Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de válogatni igazán szégyen —
mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a csúnyákat meg ne sértsem.
Később azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek,
közben a valamik kifogtak rajtam és ravaszul semmivé lettek.
Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni.
Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti.
Eörsi István: Önéletrajz