Aki tud hallgatni, az felfedez egy másik ábécét, mely ugyanannyi betűből áll, mint az ábécék általában, így saját tolvajnyelvén mindent el tud mondani; s akkor e nyelven minden mély sóhajra mosollyal és minden kérésre észérvekkel tud válaszolni. Eljön az a pillanat, amikor eszelőssé válik. Ez az állapot ugyan nem tart sokáig, mégis rémisztő. Olyan, mint a láz, mely éjjel fél tizenkettő és tizenkettő között lep meg, de egy óra körül már felszabadultabban dolgozunk, mint valaha. Ha kibírja ezt az őrült pillanatot, győzni fog.
Søren Aabye Kierkegaard: Az ismétlés (részlet)
ford.: Soós Anita – Gyenge Zoltán, L’Harmattan, 2008, 24.