Még a hegyeket is hallom, ahogy
elkékült oldalukat fogják
kárörvendve és nevetségesek lesznek
és lent a vízben
a halak sírnak
és a víz
az ő könnyükből van.
A vizet hallgatom
esténként, amikor iszok
és a szomorúság elhatalmasodik,
hallom az ébresztőórámban,
rücskös lesz tőle a fiókos szekrény,
papírként hever a padlón,
cipőkanállá változik,
egy mosodajeggyé,
majd
cigifüstként
sötét borok templomtornyára kúszik…
nem számít,
egy nagyon kevés szerelem elég,
vagy egy nagyon kevés élet,
ami fontos,
láblógatva várakozni,
Én erre születtem,
Én arra születtem, hogy a rózsákat a halottak utcájáról lesöpörjem.
Farkas Kristóf Liliom fordítása