Származzanak bár életünk és kultúránk veszélyei ezektől a sivár, fogatlan és ízléstelen aggastyánoktól, vagy akár Hartmann-nak ezektől az úgynevezett „férfiaitól”: mindkettővel szemben foggal-körömmel ragaszkodunk ifjúságunk jogához, s bele nem fáradunk, hogy ifjúságunkban megmaradva védelmezzük a jövőt e jövőképrombolókkal szemben. E harc során azonban egy különösen fájó igazságot is észre kell vennünk, azt, hogy a történeti érzék e kicsapongásait, amelyektől a jelen szenved, szándékosan segítik, bátorítják és — kihasználják.
Mégpedig az ifjúság ellen használják ki, hogy az egoizmus mindenütt célul kitűzött férfiérettségére okítsák; arra használják, hogy az ifjúság természetes ellenállását ama férfias-férfiatlan egoizmus felmagasztosító, tudniillik tudományos-mágikus megvilágításával megtörjék. Nagyon jól tudják, hogy mire képes a történelmi műveltség, hogy bizonyos túlsúlyra jut, nagyon is pontosan tudják: az ifjúság legerősebb ösztöneit, a tüzet, a dacot, a magáról való megfeledkezést és a szeretetet fosztja meg gyökereitől, jogérzékének hevét tompítja le, a lassú megérés vágyát az ellentétes vággyal, a gyorsan késznek, gyorsan hasznosnak, gyorsan termékenynek lenni vágyával nyomja el és fojtja vissza, az érzés becsületességét és hetykeségét kétkedéssel teszi betegessé; még arra is képes, hogy az ifjúságot legszebb előjogában csalja meg, megfosztja attól az erejétől, mellyel túlcsorduló hitében egy nagy gondolatot ültet el magában, hogy még nagyobbként növessze azt magából elő. Hogy a történelem egy bizonyos túltengése minderre képes, azt láttuk: mégpedig annálfogva, hogy az embert a horizont-perspektívák folytonos eltolásával, a körülburkoló légkör megszüntetésével nem hagyja többé történetietlenül érezni és cselekedni. […] Nos, ama hartmanni „férfiak” és „aggok” akarata és célja aligha a világmegváltás, de bizonyosan megváltottabb lenne a világ, ha ezektől a féfiaktól és aggoktól volna megváltott, mert akkor eljönne az ifjúság országa.
Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról (részlet), Tatár György fordítása
F. N.: Korszerűtlen elmélkedések, Atlantisz, 2004, 167–168.