Corvin

Láttam megrészegedett nimfákat kivetkőzni földöntúli szépségükből, gyönyörű romlás fátyla borította üveges azúr tekintetüket. Fejbőrükről millió napsugár zuhant alá sűrűn a vak mélybe kebleik közé, mind piros színűre festve, mint egy tétova vágy.

Láttam megrészegedett nimfákat kivetkőzni
földöntúli szépségükből, gyönyörű romlás fátyla
borította üveges azúr tekintetüket.
Fejbőrükről millió napsugár zuhant alá sűrűn
a vak mélybe kebleik közé, mind piros színűre
festve, mint egy tétova vágy.
Fehér bőrükre szeplőt csókoltak egymásnak,
és izzott az is, igen hevesen, vörös volt az az éj,
emlékszem tisztán a homályra.
Csupasz hátak, mint megannyi tárt ajtó lengtek
körbe körülöttem forogva, de a sovány testek
bordái közé zárva csak az üresség lézengett.