(családillat)

Mikor megérzem a nyakadon
a halottaim kiguberált kölnijét,
kedvem támad üveget fújni a tüdőbe,
majd gyöngyöző tenyérrel tudni, hogy
összetöröm, amikor már a hullámok
alján nézed, ahogy a levegő és a víz
érintésén lebegek.
Akkor majd vért köhögsz az arcomba,
szilánkokkal vágok magamba családfát,
és mutogatok rá erőből,
mert te ne merd azt az illatot viselni,
amitől nagyapám megkívánta nagyanyám
csipkébe bújtatott hátát,
én hordom az apámra mért ütéseket,
és én hordom anyám abortuszait,
nem a tied attól, hogy benne élsz.