Április 4., ébredés életem harmadik Tinder-randija után, élő parlamenti közvetítés nézése, lex CEU, semmi romantika, rohanás az egyetemre, a Mester utcai villamosmegállónál az állami pályázaton nyert laptopom a táskából a járdaszegélyre zuhanása. Még működik, lásd: épp írom ezt. Se forradalmi hangulat, se bűntudat, a többletjelentések keresésének maximális elutasítása. Néhány illem-lájk kiosztása, világirodalom kurzus, feltűnően drága bor, Duna-part, hazaérés, újabb match egy Soros névre hallgató profillal, kajarendelés, lakótárs-keresés, nagy semmi. 23:15, ébresztő beállítása 7:30-ra. Alvásra szánt idő: 8 óra 15 perc.
Elsőrendű vádlottat, (…)-t a lentiekben részletezett bűncselekményekben bűnösnek találtam. A Btk. 564. §-a, valamint a Be. 689. §-a alapján felfüggesztett börtönbüntetésre ítélem. A további jogsértések elkerülése érdekében a vádlott szabadságvesztését a nyilvános médiamegjelenései során tanúsított magatartásától teszem függővé. Amennyiben a vádlott az elkövetkező 5 évben kérdő mondatot fogalmaz meg sajtóorgánumban, vagy egyéb, a széles publikum tájékoztatására szolgáló felületen, akkor a próbaidő lezárulása következik be, és a vádlott köteles a kiszabott másfél évnyi szabadságvesztést letölteni, az illetékes büntetés-végrehajtási intézetbe (Márianosztrai női börtön) befáradni. Amennyiben a vádlott ezen kötelességének nem tesz eleget, a nyomozó hatóságok őt kötelesek előállítani, és a büntetést foganatosítani.
Dr. Molnár Kristóf, tanácselnök, Pest Megyei Törvényszék
*
A Görbe Csend neonkék díszletei világítottak a riporter szemébe, egy életpálya rutinja lett az adás előtti hunyorgás. Nehéz beszélgetések előtt állt, izmos vendéglistát sikerült összehoznia erre a péntekre, nyugtázta elégedetten magában. Csendben néztek farkasszemet egymással a műsor előtti utolsó másodpercekben az újraválasztott kormánypárt, a SZOM (Szuvenír Országért Mozgalom) frakcióvezetőjével. Nehogy kérdezz, nehogy kérdezz, dünnyögte magában idegesen már három éve, a frakcióvezető negédesen mosolygott, feszülten várták a szignált, beleittak a dísznek kikészített vizespoharakba. Hárommillióan nézték egyszerre az adást, ez rengeteg, súgták a riporter fülére, öt éve nem nyilatkozott ugyanis a párt egyetlen képviselője sem, kizárólag az általuk alapított portálon.
— Köszöntöm Önöket, ez itt a Görbe Csend. Elsöprő győzelmet aratott a SZOM ismét a vasárnapi országgyűlési választásokon. Az eredményről, a tervekről, az elmúlt évekből levonható tanulságokról beszélgetünk, vendégem a Szuvenír Országért Mozgalom frakcióvezetője, Csörgő Aladár, üdvözlöm.
— Jó estét, köszöntöm a nézőket.
— Kezdjük az eredmények értékelésével! 86 százalékos fölénnyel győztek. Bár a közvéleménykutatások még ennél is jobb helyre poziconálták a pártot.
— Természetesen ez nagyon jó eredmény, fejlődik az ország. Egyre többen tudják, hogy mi a helyes. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy azon kevesek, akik most nem ránk szavaztak, a következő választásokkor már ne rendelkezzenek választójoggal, hiszen ez mindenképpen akadályozná, hogy a többség akarata maximálisan érvényesüljön, ez pedig nyilvánvalóan antidemokratikus.
— Nagyon régen beszélgettünk, frakcióvezető úr, egészen a kezdetektől kellene indulni. Nem volt világos számomra akkor és azóta sem, hogy pontosan mit rejtenek a Szuvenír Magyarországot címre hallgató programjuk sarkalatos pontjai. Kifejtésre szorul rögtön az ötödik oldalon fejtegetett „A szavak mágikus ereje a nép kezében” szakasz. Többször is elhangzott a képviselőktől, hogy úgy érzik, sikeresen megvalósították a programban leírtakat. Kérem, fejtse ki, hogy melyek voltak a legnehezebb, és melyek legjobban sikerült pontok.
— Minden egyaránt jól sikerült, és ebben a nézetemben egység van bennem, ahogy másokban is. A korral haladni kell, nem lehet leragadni azoknál az avítt kifejezéseknél, mint a szuverenitás, példának okául. Ezt jelzi a párt neve is. A sötét években még kinevették az uszító média feketemunkásai a nép ajkán megszólaló igényt, tévedésnek, sőt műveletlenségnek állították be, hogy szuverenitás helyett szuveniritásra hivatkoznak. Ők persze, az ellenzéki pártokkal egyetemben, egyrészt nem tudják, hogy haladni kell a korral és nyitott füllel kell lenni a polgárok szavára. Az a tévedésnek beállított mérföldkő nem más volt, mint a nyelv hatalma és isteni megnyilatkozása, ami a választókban csapódott le. Mondaná bárki azt, hogy nem a nyelv működésén múlik minden? Tessék megkérdezni nemzetünk nagy költőit! Mi figyeljük a választókat és figyeljük a nyelvet nulla éves korunk óta. És ezt össze is kötjük, ebben vagyunk mások, mint akik még a sötét évek poros jelszavait dadogják. Azokat az ígéreteket nem lehet betartani, aminek maga a nyelv tart ellen.
— Ha új kifejezések térnyeréséről és a nyelv változásai által képződött új politikai korszakról beszél, akkor mégiscsak furcsa, hogy az előzőekben még a választói cenzus kapcsán „antidemokratikusságra” hivatkozott. Ezek szerint a demokrácia még nem egy meghaladott jelenség.
— Eljön az idő nyilvánvalóan, amikor annak is vége lesz, nem aggódom, csak hegyezni kell a füleinket. Vannak terveink arra az esetre, mikor a választók és a magyar nyelv kölcsönösen alkalmassá teszik egymást ennek a kifejezésre juttatására, és mi akkor azonnal fogunk tudni cselekedni, fel vagyunk készülve, nem a mi adminisztratív kötelezettségeinken fog múlni a demokrácia minél hamarabbi eltörlése. De alázatosnak és megfontoltnak kell lenni, nem tudhatjuk mi sem, hogy a nyelv milyen kanyargós úton vezet el minket a megoldásra. A képviselői munka nem más, mint szolgálat.
— A közösségi médiában nagy port kavart a magyar állampolgársági vizsga szigorítása, elsősorban az a pontja, mely megtagadja az állampolgárság megadását az akcentussal rendelkező emberektől.
— Nem olvasok kommenteket, Ön se tegye asszonyom. Árt a szépségének.
— Ha kommenteket nem is, de a külföldi reakciókat talán Önök is követik. Kíváncsi lennék, hogy a kormányban milyen visszhangja volt a nemzetközi politikusoktól érkezett kritikáknak.
— Nos, én nyilvánvalóan nem azért jöttem ide, hogy bárkit ócsároljak, az nem a mi stílusunk, mi dolgozni szeretünk. Ráadásul, akár a németekkel kapcsolatban, akár bármely más nemzettel kapcsolatban nem érzem úgy, hogy elegáns lenne ítéletet megfogalmaznom, hiszen olyan országokról beszélünk, akik a saját történelmükkel nincsenek tisztában, és ahol elképzelhetetlen az az áttörés, az az isteni beavatkozás, ami nálunk, a jó lelkiismeretű magyaroknál homeosztatikusan kialakult. Színházi előadásokból, filmekből tájékozódnak, mit lehet erre mondani? Olyasmiket állítanak, olyan magabiztossággal, hogy gyengébb pillanataimban már-már elhiszem, hogy Joseph Goebbels élő személy volt, nem pedig egy kitűnő színész játszotta őt. Igyekszünk persze mindenkinek utat mutatni, de reménytelennek tűnik a helyzet, így kérem, ne akarja, hogy döglött oroszlánba rúgjak.
— Sok éve ez az első, hogy www.szom.hu-n kívül bárhol nyilatkoznak. Kérem, mondja el az okát.
— Az egy évszázados tévedés asszonyom, hogy a politikusnak az a dolga, hogy interjúkat adjon. A színész színészkedjen, a költő költsön — na ne a pénzt —, a fafaragó faragjon. Otthon a feleségemnek szívesen beszámolok arról, hogy mi a kedvenc színem, teljesen felesleges most is itt ülnöm, de udvariasságból eleget tettem a kérésének.
— Egyetlen egyszer sem kérdeztem a kedvenc színéről.
— Kérdezett?
— Nem kérdeztem, egy felvetésem volt.
— Akkor tehát hazudott az előbb? Bármelyik történt, ön ellen felfüggesztett szabadságvesztés van érvényben. Volt egy lehetősége asszonyom, de azt hiszem, most eljátszotta. Feltehetően mindjárt érkeznek a hatóságok a stúdióba.
Felébredni kollaboráció.