Ötvenéves elmúltam.
Apám ennyi idősen már bácsi volt.
Amit most nem teszünk meg egymással,
sosem fogjuk. Amit nem adunk oda,
azt magunkkal visszük.
Amit most nem mondunk ki,
az nem hangzik el.
Gyöngédséget akarok tőled,
adnék is cserébe, de úgy látszik,
neked nem kell. Megkapod
a gyerektől, de a gyerek fölnő,
és itt maradunk egymásnak képtelenül,
úgy, hogy még csak meg se próbáltuk.
Aztán egyikünk meghal, és te
beköltözöl a városba.
Megjelent a Műút 2017059-es számában