A húgom pincérnő a mélypincében.
Szolgálólány: csütörtök délutántól
Kifulladásig. Titok a rokonság.
A melegkonyha tája. Tömött bokszok
Között síkos kövezetű sikátor.
Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.
Sokat késlekedik a barna sörrel.
Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja
Nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,
Nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.
Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.
Húgocskám légyfogó, húgi csalétek,
Telthúsú, orsóforma combjai
Köré vendégkör épült. Drága kincsem!
Húgi éjfélkor feslett, öregecske.
„Vállalkozó kedvű szöszi”, „olyan
Jóféle”, „nem rossz buksza”, hallom erről-
Arról. Leánykérés átlagban ötször
Éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.
Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.
„Húgi, az éjszakából fölcipellek,
Kikupállak és patyolatba viszlek,
Magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd”,
Ígérném, hogyha a mélypince-szintnél
Laktam volna valaha magasabban.
Törölve a vasárnap első negyede.
Húgival ázunk a Berlini téren.
Együtt lakom s együtt hálok vele:
A húgom pincérnő a mélypincében.
Térey János: A húgom pincérnő a mélypincében
T. J.: Tulajdonosi szemlélet, Palatinus, 1997, 46.