Ezt hordtad hát magadban, ez nem
lettél soha élve: most, részeidre
hullva megannyi
tört felszín felmutat.
Nincs-hol, nincs-hogy-vonal:
széttörve, összeforrhatatlan
itt van, megvan.
Hamis kapuidon
vártál — ezt az ütést is!
vártad, mit hoz!
Nem tudtad: néptelenül már
oly rég elevenen-holtan
— visznek.
Alkonyati egeken
felhő hasonlított rád?
Ezt nem láttad soha:
ezt az ég-peremét.
Tandori Dezső: Ezt hordtad…
T. D.: Töredék Hamletnek, Szépirodalmi, 1968, 101.