A benzinkúti affér után megállás nélkül robogtunk tovább. Brady a vezetésre koncentrált, én a Cage the Elephant egyik albumát hallgattam Spotify-on. Mögöttünk Maldoror és Zoff az okostelójukat nyomkodták. Maldi szexpartnerkereső oldalakon stírölte a nagy dudájú nőket, Zoff a sportfogadási szájtokat pörgette. Nagyon átgondolt szisztéma szerint játszott. Mivel közmunkás volt, havonta legalább ötven rugót ki kellett termelnie fogadásokból. És kitermelte. Leghátul Boniek és Woodoo Fischer-sakkot játszottak. Sűrűn püfölték a sakkórát, amiért Bradyke gyakran rájuk dörrentett. A dombokig eseménytelen volt az út. De egyszerre felbukkant egy alagút sötét szája. Behajtottunk. Olyan, már-már szakrális élmény volt, hogy mindannyian elcsendesültünk, és legalább annyira hosszúnak tűnt, mint Tarkovszkij Solarisában. Hazafelé aztán lemértem. Mindössze harminc másodpercig tartott. Az alagutak után szélzsákok következtek, mintha egy Korda Gyuri-slágerből kerültek volna az út két oldalára. Lobogtak a szélben. Nyilvánvalóvá tették, hamarosan megérkezünk.
Egy diákszálláson kaptunk szobát. Három emeletes ágy, beépített szekrény, kopott asztal, megfáradt székek. Boniek és Wooodo gyorsan rádobta a zsákját a két alsó ágyra. Letelepedtek az asztalhoz, kirakták a sakk-készletet, négy extra nagy zacsi szotyolát és három tálca dobozos sört; folytatták a Fischer-sakkot. Brady egy sörrel a kezében rárogyott az utolsó alsó ágyra, de már felbontani sem volt ereje, ahogy párnát ért a feje, horkolni kezdett. Maldi bevackolta magát az egyik felső ágyra, és továbbra is egy szexrandis oldalon nézelődött. Néha felkiáltott. Nézzétek, micsoda bula! És légvonalban csak 450 méter. Zoff csutkára tekert hangerővel valami belezős metált kezdett nyomatni. Arra a szelíd felvetésre, hogy nem lehetne-e halkabban vagy fülhallgatóval tennie ezt, azt válaszolta, a fülhallgatótól romlik a hallása, ez a zene pedig halkabban élvezhetetlen. És gondolja, nem szeretnénk, ha a másnapi meccseken egy dekoncentrált kapussal kéne felállnunk. Szüksége van erre a zenére, ugyanis ő így relaxál. Kénytelenek voltunk elfogadni az érveit. Ha jó napot fogott ki, nem lehetett neki gólt lőni.
Az elázott Bukowskit próbáltam olvasni, de a Zoff felől áradó hörgésáradat folyton megakasztott. Jön valaki zuhanyozni, kérdeztem. Senki nem reagált. Afelől érdeklődnék, jön-e valaki zuhanyozni, ordítottam. Négy arc fordult felém lassan. Woodoo adta meg a választ. Úgy beszélt hozzám, mint bölcs vezér ostoba népéhez. Mi nem meccs előtt fürdünk, hanem utána. Érted? Meccs előtt minek, mikor közben izzadunk meg? Utána szoktunk, mert utána vagyunk büdösek. Megvetően a földre köpte a szájában felhalmozott szotyihéjat, majd visszafordult sakkozni.
Elindultam hát egyedül. Sötét folyosón, mint elhagyott tájon gázoltam keresztül egy gyér fényforrás felé. Nem csaltak tétova ösztöneim. Vécé, fürdő, előtér. Mint a katonaságnál. Az ajtón felirat: EBBEN A HELYISÉGBEN AZ EU HIGIÉNIAI NORMATÍVÁKNAK ÉS A HACCP IRÁNYELVEINEK MEGFELELŐEN RENDSZERESEN ÉS DOKUMENTÁLTAN (21 NAPONTA) TELJES FERTŐTLENÍTÉS TÖRTÉNIK. Oké, de mi a fene az a HACCP?
A budi mellett rozsdálló radiátor, a zuhanyzóban húsznapos dzsuva. A törölközőt le sem véve visszafordultam. Míg a szobánk felé tapogatóztam a folyosón, arra gondoltam, nincs igaza Woodoonak. Zuhanyozni nemcsak meccs előtt nincs értelme, hanem meccs után sem.
