álmomban huszonéves voltam újra
és dekoratőrként kirakatot rendeztem,
ügyeltem a selyem esésére, lágy íveket,
hullámokat és redőket alakítottam ki a
rendelkezésemre álló térben, számban
néhány vas gombostű, az acél nem jó,
mert nem hajlítható, kezemben apró
kalapács, bal csuklómon sündisznószerű
tűpárna, habár most elég hiányos, fel
kell töltenem, leülök a kirakatban és
félszemmel az utcán sétáló csajokat
nézem, egy fiatal kirakatrendező mindig
népszerű a nőknél, most is mosolyognak,
integetnek, s miközben szurkálom a
tűpárnába a vas gombostűket, eszembe
jutsz váratlanul, s mint vudubabába, úgy
döfködöm a tűket rád gondolva, sorvadj
el, dögölj meg, te drága, takarodj ki az
életemből, s felébredvén jut eszembe,
hogy mindez lehetetlen, hisz még csak
meg sem születtél.
álomzúzás most
álmomban huszonéves voltam újra
és dekoratőrként kirakatot rendeztem,
ügyeltem a selyem esésére, lágy íveket,
hullámokat és redőket alakítottam ki a
rendelkezésemre álló térben, számban
néhány vas gombostű, az acél nem jó,
mert nem hajlítható...