Anyámmal végigjártam a temetőt,
senkivel sem találkoztunk,
a szívem olyan volt, mint a
félreállított, kiselejtezett
utasszállító repülőgép,
aminek nem adták meg az esélyt,
hogy lezuhanjon,
legalább véletlenül,
teremtője viszkető
tenyerébe, hazafelé
elvakított a decemberi naplemente,
kis híján elgázoltam egy biciklistát,
aki lehordott a sárga földig,
akinek igaza volt, mint ahogy
nekem sírhelyem apám mellett.
Másolat
Anyámmal végigjártam a temetőt,
senkivel sem találkoztunk,
a szívem olyan volt, mint a
félreállított, kiselejtezett
utasszállító repülőgép,
aminek nem adták meg az esélyt,
hogy lezuhanjon,
legalább véletlenül...