Naponta hányszor lesz tű foka szemem,
hogy szépségtek fonalát belefűzzem,
hányszor szúr belém tűt a szerelem
piros ruhája varrása közben.
Naponta hányszor kerekez fülembe
hangotok hajlékony cigánygyereke,
hányszor gurul át terveimen zsemle
melletek páros tüzes kereke.
Naponta hányszor hajítom magasba
közönyöm labdáját, játszani vele,
hányszor ütődik konok lábatokra,
hogy elrúgjátok megint messzire.
Naponta hányszor lesem szemaforok
zöldjét villogó jelzéseitekben,
hányszor hiszem, hogy akkor vagyok boldog,
ha fényetek tavából kiszöktem.
Naponta hányszor gondokba csavargat
mégis a hidegujjú egyedüllét,
mert tagadom, de érzem a hatalmat,
mely odaköt valakihez végképp.
Bertók László: Naponta hányszor
B. L.: A hetedik boríték, Pro Pannonia, 2012, 54.