Legyen az élet rendje szerint, amit írok.
Ilyen zengével kezdte el az én nagyapám, hogy ebben a krónikában elregélje a mi jelen életünknek kilenc hónapját. A kilencből csak nyolc hónapot tudott elmondani, s most én úgy gondolom, hogy megpótolom a kilencedikkel. Erre is nehezen szántam rá magam, mert bennem már nincs meg az a tudomány, hogy olyan pelyhes szavakkal és jelképes szólásokkal tudjak beszélni, mint ahogy az én Szirom tátó nagyapám tudott.
De már nem tud, mert meghalt.
Tamási Áron: Szirom és Boly, Szépirodalmi, 1974,212.