A temetők fűvel,
mohával benőtt
átjárói még nem
nyíltak meg. Talán
az összes utazót
felveszik előbb.
Felszívják a testeket,
akik zárójelekben
hibernálva
várakoznak az
elhatározásra.
Nem sok idő.
Összegyűlik az avar,
rohad és párolog,
lecsapódik
az üvegházfalon,
és visszacsorog a fák alá —
elhajlik a platán,
elhajlik a tér, az idő —,
a beton fejfák
évtizedei után
a féregjáratok
egy planck-perc alatt
átszűrik magukon.