Hakni (1)

Annyira csábítónak tűnt az ötlet, hogy végül engedtem a zsarolásnak. Karácsony másnapján tíz órakor szedtek fel egy elágazásnál. Már együtt volt az egész csapat. Az ABAJDÓC: Bradyke, Woodo, Maldoror, Boniek és Zoff. Nekem az anyósülésen hagytak helyet. Percekig azon röhögtek, hogy én fogok először meghalni, ha bármi lesz. Idióták. Többségüket nem láttam vagy harminc éve. Pocakosodó, gyérülő hajú ötvenesek, válásokon, asszonyokon és gyerekeken túl, a szerelmen innen. Szenvedélyek önkéntes rabjai. Boldog férfiak.

Annyira csábítónak tűnt az ötlet, hogy végül engedtem a zsarolásnak. Karácsony másnapján tíz órakor szedtek fel egy elágazásnál. Már együtt volt az egész csapat. Az ABAJDÓC: Bradyke, Woodo, Maldoror, Boniek és Zoff. Nekem az anyósülésen hagytak helyet. Percekig azon röhögtek, hogy én fogok először meghalni, ha bármi lesz. Idióták. Többségüket nem láttam vagy harminc éve. Pocakosodó, gyérülő hajú ötvenesek, válásokon, asszonyokon és gyerekeken túl, a szerelmen innen. Szenvedélyek önkéntes rabjai. Boldog férfiak.

Délnek indultunk az autópályán. Maldoror ötlete volt az egész. Talált egy felhívást a neten. Pénzdíjas előszilveszteri öregfiúk-torna. Gondolta, itt az alkalom újra összehozni a legendás főiskolai bandát, akikkel rendszeresen elnyerte a legjobb nem tesis csapat megalázó címét.

Amíg élek, gyűlölni fogok minden nosztalgikus indíttatású akciót, de Maldi nem tűrt ellentmondást. Nem érdekelte, hogy nem is voltam csapattag, csak szurkoló. Képes volt úgy emlékezni, nemcsak játszottam, de még gólt is rúgtam.

Bradyke vezetett, mert ő még nem ivott, ráadásul övé volt a tragacs. Körbejártak a hápés üvegek, gyorsabban fogytak a sörök, mint a kilométerek. Elég hamar meg is álltunk egy benzinkútnál, hogy a rozoga autót feltankoljuk, mi pedig ­veseszörpöt[1] eresszünk. Ahhoz képest, hogy az autópályán alig lézengett néhány autó, a shop tele volt emberekkel. Lengyel, szlovák és német mondatok verődtek vissza az üvegfalakról, de ez minket nem érdekelt, sietve bevettük magunkat a budiba. Elfoglaltunk minden piszoárt. Úgy alakult, hogy az ötből négyben kék illatosított betétre lehetett hogyozni, csak az enyémben volt rózsaszín. Jött is egyből a beszólás. Mi van, neked női jutott? Talán próbáld meg ülve, anyukám. Az egyetlen csaphoz utolsó előttiként érkeztem. Kézmosás után a szárító alá dugtam a mancsom. Türelmesen vártam. Zoff gyorsan kapcsolt, és letépte az utolsó kéztörlőt.

Mindenki vett egy kávét az automatából, én elvonultam a kijelölt helyre cigizni. Mivel más látnivaló nem ígérkezett, lefényképeztem a szemetes tetején álló kávéspoharat. A többiek kiabáltak, hogy indulunk. Míg Brady tolatni kezdett, elküldtem a képet a fiamnak. Azt akartam alá írni: itt járunk, de az első té betűnél nagyot zöttyenve megállt az autó. Nekitolattunk egy zsírúj Peugeotnak. Miközben Brady velem ordibált, hogy én vagyok a hibás, mert eltereltem azzal kurva telefonnal a figyelmét, a srácok letekerték az ablakokat, és érdeklődve figyelték a sérült kocsi tulajdonosainak hisztériázását. A szopottgombóc fejű kardigános pali hülyeségeket ordibált, úgy tűnt, sokkot kapott attól, hogy megkarcoltuk élete szerelmét. A csaja, a narancshajú maca attól félt, megpattanunk. Ő ezért sikítozott. Brady dühösen visszaállt a parkolóba. Mondtuk neki, maradjon, ami most következik, nem az ő gyöngye idegrendszerének való. Odasétáltunk öten a károsultakhoz. Miközben bemutatkoztunk, a hölgynek kezet csókoltunk, a faszival kezet ráztunk. Olyannyira elismertük a felelősségünket, hogy Woodo a farzsebéből kihalászott egy gyűrött baleseti bejelentőlapot, Boniek fényképezni kezdte a két autót, Zoff tapintatosan bekísérte Bradyt a shopba, segített az adatrögzítésben. Végül mind a hatan ott tülekedtünk egy kávépultnál, hogy minél jobb szögből lássuk a piruló maca pompás dekoltázsát, aki annyira megkedvelt minket, hogy anyáskodva megigazította a galléromat, Maldinak pedig adott egy zsepit, mert látta, hogy folyik az orra. Mindebből szopifej nem érzékelt semmit, megjátszott gondterheltséggel adta a precíz bürökratát. Mindent ötször ellenőrzött. Rendesen sajnáltuk, mikor kijelentette, hogy kész vagyunk. Egymást lökdösve csókoltunk kezet dekoltázstündérnek, aki búcsúzóul még annyit rebegett halkan, igazán kár, fiúk, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk, nem pedig egy… Itt elakadt egy pillanatra, éreztük, nem úgy folytatja, ahogy a szíve diktálná. …egy kávé mellett. Behelyettesítettünk, bólogattunk, s mi így el.

Újra az autópályán döcögtünk, mikor Boniek törte fel a méla csönd burkát. Bazz, ezek átvertek minket. Hát tilosban parkoltak! Mire Woodo átszellemült arccal rázendített. Akik félnek, azok délnek mennek.[2]

___________________________

[1] A  szövegben használt veseszörp kifejezés — tudomásom szerint — Hajnóczy Péter találmánya.

[2] Woodo a Kispál és a Borz zenekar egyik slágeréből idéz pontatlanul.