semmi gond mondtam
bár éreztem számban a keserű ízt
amit nem tudtam mihez hasonlítani
sem a testemen átfutó hagyd-abba érzést
a régi időkből
mikor még nem volt trendi a depresszió
nincs jelentősége mondtam
mert tényleg semmi nem változott
minek is beszéltünk volna hosszan
mikor egyikünk sem tudta a frankót
benne minden más színű volt mint bennem
ami kizárta a harmóniát
nem kell magyarázni
rám tapad a délelőtt mint a szantálfa-illat
érezni fogom mikor már messze leszek
emlékszem majd
mint a denaturált-szeszláng árnyjátékára
nehéz fekete drapérián
lényegében ez minden
nem kell nagy ügyet csinálni belőle
groteszk lenne mint
hugo boss öltöny egy gyárudvaron
minek magyarázni a gyászt
úgy sincs jó válaszom
Megjelent a Műút 2016058-as számában