tegnap egy indiai srác odaáll hozzám az utcán hogy
which part is the best of budapest kérdezem mit keres
egy városrészt egy fancy éttermet a fekete arcával betemet
míg megtalálom az ideillő szabatos kifejezéseket
azt mondja délután fél háromkor nekem
which party is the best ne mondjam
hogy a városliget az valami félreértés lehet és egyébként is ott a helyem
délután fél háromkor abban a nem létező buliban
sötét haja keretében nincsen andássy utca
mintha vakfoltra borulna évszázados platánsora
ott állok szemben a fiúval aki lassan az oktogont is elrabolja
kezében egy zöld unikumos flaska búcsúzóul majdnem a kezembe
nyomja vagyis a kezembe nyomja csak én meg visszanyomom délután fél háromkor
egyébként se igen iszom és hiányzik néhány korty
dühösen visszaveszi az üveget nem lehet
az arcán megrándul egy izom a városligettel
ellenkező irányba indul amíg gondolatban kisimítom
vagy azt kellett volna mondanom
és a végét elnyelni ahogy a gesztenyeillatú teret
az óránként föltámadó körforgalom pardon és
a szánkon szimultán hűlt volna ki a legforróbb olvadáspont.
Megjelent a Műút 2016058-as számában