Szent Pál második levele a búziakhoz

Krisztusban szeretett, khm, testvéreim! Ne fordítsátok egymás felé a ti feneketeket, miként a ti atyátok is az ő orcáját fordítja tifelétek, semhogy az ő fenekét. Mert feneketlen mélység a ti atyátok. És ne keseredjetek el, ha nem is értek föl a ti atyátoknak orcájához, hogy szemtől szemben nézhessétek azt, mert határtalanul magas a ti atyátok. Ezért az ő orcája jóval magasabban van, mint a ti orcátok. De ne búslakodjatok, mert mindig lesz, amibe kapaszkodjatok!

Krisztusban szeretett, khm, testvéreim! Ne fordítsátok egymás felé a ti feneketeket, miként a ti atyátok is az ő orcáját fordítja tifelétek, semhogy az ő fenekét. Mert feneketlen mélység a ti atyátok. És ne keseredjetek el, ha nem is értek föl a ti atyátoknak orcájához, hogy szemtől szemben nézhessétek azt, mert határtalanul magas a ti atyátok. Ezért az ő orcája jóval magasabban van, mint a ti orcátok. De ne búslakodjatok, mert mindig lesz, amibe kapaszkodjatok!

Írjátok, hogy sokan megbotránkoznak rajtatok. Megértem, hiszen nehéz dolog a hálás, noha könnyű — én például csak leteszem a fejem és már alszom is ­—, a botránkozóknak ezt feleljétek: senki ne kukucskáljon bele a mi fenekünkbe, pláne ne mesélje el felebarátainak azt, amit ott látott, miként a mennyei atya sem a fenekünkbe, hanem a szívünkbe kukucskál, és megőrzi ő azt, amit ott látott.

Sokan bánatosak vagytok, mert, mint írjátok, úgy érzitek, tök…etlenek vagytok az Úr előtt — hová tettem a szemüvegemet —, ha jól olvasom. Legyetek hát tökösek, ahogy a ti mennyei atyátok tökös!

Szólnom kell a különbözésről is. Sokan közületek azon búslakodnak, hogy különböznek. Vannak, akiknek rosszul esik, ha lekülönbözik őket, s vannak, akik avval büszkélkednek, hogy épp ellenkezőleg: ők a különbek. Én erre azt felelem nektek, hogy mindnyájan különbek vagytok, és különböző módon különböztök egymástól, mégsem vagytok egyformák. Én magam sem vagyok egyforma, kedves testvérek!

És bár a legkülönbek sohse éltek, ahogy a próféta mondja, aki pedig egy ízben ellentmondásba keveredett önmagával, miszerint az a legkülönb, aki bátor, s még ennél is van különb, aki bátrabb őnála, de ezt most hagyjuk is. Az a fontos, hogy ne különbözzetek össze, testvéreim!

A végére hagytam a hálás témát, testvérek. Ami annyira érdekel benneteket. Átgondoltam, és van pár új meglátásom. Említettem már, hogy férfival ne háljon férfi ahogy asszonnyal szokás. (Mondjuk, nem is könnyű…) No de asszony se háljon asszonnyal, ahogy férfival szokás. És tulajdonképpen férfi ne háljon asszonnyal, ahogy férfivel szokás és asszony se háljon férfival, ahogy asszonnyal szokás. Ja, és asszonnyal ne beszéljetek úgy, mint férfi a férfival! Hm. Azt hiszem, kissé belezavarodtam, úgyhogy az állatos részeket majd legközelebb.

Addig is várakozzatok türelmesen, testvérek, mert aki türelmetlenül várakozik, annak a percek órákká lesznek, s az órák napokká, a napok pedig hosszú évekké, ami igen kellemetlen örökkévalóság.