Krisztusban szeretett Testvéreim! Joggal kérdezhetitek, miért írok nektek levelet, miért nem megyek ki inkább közétek? Joggal válaszolhatom: azért, mert belefáradtam, hogy bámuljam a savanyú pofátokat és hallgassam a siránkozásotokat. Nem arról kívánok szólni hozzátok, hogy miért bosszankodtok, ha bosszantó dolgok történnek veletek, vagy miért mérgelődtök, hogy olyasmi akad az utatokba, ami felmérgesít, mert nincs ezzel semmi baj, így van ez mindnyájunkkal. És jól van így.
Mert amit az ember érez, az az Istentől való, és az Isten sokféle érzést adott nekünk, hogy sorban érezzük meg, tapasztaljuk meg mindegyiket. Aki azt mondja, ő csak egyfélét érez, vagy éppenséggel egyfélét sem, az ugyanúgy nem őszinte, mint aki azzal kérkedik, hogy egyszerre érzi valamennyi emberi érzést. Egyik sem lehetséges. Mert többféle érzés van bennünk, kedves testvérek, nekem most például tele van a hócipőm veletek.
Sokan mondjátok: „én már nem élek, már csak a Krisztus él szemben.” Mit is kezdjünk az efféle beszéddel? Bátran éljetek, ne pedig a függöny résein kukucskáljatok, mit is csinál szemközt a Krisztus a vargával… Ez csak egy hasonlat volt, kedves testvérek. Képletes. A mustármaggal sem az van… de hagyjuk is.
Rettegtek a gondoktól, amelyek távoli országokban vannak, de közelítenek felétek, ahogy mondjátok, sőt ide is érnek nemsokára. Nos, a majdan kitörő tűzvészre sem lehet úgy készülni, hogy minden nap megiszunk egy nagy vödör vizet. Egyébiránt igyatok nyugodtan, kedves testvérek, de hagyjatok fel a rettegéssel.
Többen azt kérdeztétek, higgyetek-e a szemeteknek? Én azt mondom nektek: ne! És nem csak azért, mert Ő is megmondta, hogy az országa nem erről a világról való, s mert az örökkévalók láthatatlanok. Hanem azért, mert hajlamosak vagytok azt látni, ami leginkább a szemetek elé tolakszik. Ha pedig a szem megszokta a látványt, már ragaszkodik hozzá. Mert kérdezem én tőletek: vajon Donald Trump Amerikája valóságosabb-é, vagy a Cormac McCarthyé? Vlagyimir Putyin Oroszországa vagy a Jevgenyij Vodolazkiné? Gondolkozzatok el ezen, kedves testvérek, és ne idegesítsetek.
Többen kérdeztétek a múltkor, mi a különbség, ha valaki az örök életben hisz, vagy pedig az ingyen sörben? Jó kérdés ez, testvéreim, fogós kérdés. Majd legközelebb válaszolok rá. Most pedig béke veletek, és üzenem, hogy délután lehet, mégis lenézek egy sörre a kocsmába. Reménykedjetek!