Ebben a versben
nagyon sok a táncoló férfi:
már itt, az elején
legalább egy tucat orosz balettáncos!
Andrej, Borisz és Szergej, itt mind,
Igor, Jurij és Jevgenyij!
És persze, Pavel: a legtündöklőbb csillag
az orosz balett egén. És még csak 18 éves.
Azt mondják, ha így folytatja, ő lehet
az első ember, aki megtanul repülni.
Ha így lesz, akkor (mert ebben a versben
én vagyok az egyetlen asztronauta),
engem visz magával, és felszállunk
a felhőkig, és tovább: az űrbe,
megmérjük, hogy milyen mértékű ott
az entrópia. (Nincs okunk panaszra:
szépen fejlődik.) Együtt töltjük így el
nem is egyhangú űrbéli napjainkat;
néha zene szól majd a gramofonból,
s mi szétnézünk a kozmikus horizonton,
mert ebben a versben kézzelfogható a
szinte harsány űrromantika.