1.
Vacsora után
hársfateát főztünk
a Mamával,
hogy megidézzük
az éjszakát,
amikor utoljára
az anyanyelvén álmodott,
és a falut,
ahol mindenkinek
volt valami különös neve,
ennyit jelentett nekik
az önmegvalósítás:
ha túlélték
a gyermekaszályt
és a tüdőgümőkórt,
állandó jelzőt kaptak
egy kiadatlan
hőskölteményben.
Később a Papa is kinézett
a konyhába,
hogy letörölje az asztalon hagyott
morzsákat,
és a mélyhűtőből elővegye
a marhahúst:
a holnapi ebédért legalább
még tehetünk valamit.
2.
A bulvárlapok szerint aznap
szuperhold volt
— bekapcsolva hagytam
a laptopom,
és az arcomba világított
a fénye —
nem találtam a helyem
a magam alá gyűrt
domborzati térképen.
Odakint, a konyhában
olvadni kezdett a lábszár,
és a mosogatóba zuhanó cseppek
felugró értesítésekként
visszhangozták a fejemben,
hogy egy archivált oldalon
ismerősnek jelöltek a halottak,
és hajnalra közös idővonalba
rendeződtek az emlékeink.
3.
Mellettük
csak meddő vesszőként
meredtem
a családfán. Nem sokon múlt,
hogy bejegyezzem magam
egy lezárt anyakönyvbe,
de lement a hold,
és az olvadó húslé ritmusa
elaltatott.