KH — angol (2016. november 21.)

Először nyerte amerikai szerző a rangos Man Booker-díjat: Paul Beatty (1962), a The Sellout (körülbelül: Kiárusítás) című regényéért. A szatirikus regény narrátora és egyben főszereplője, akinek csak a vezetéknevét ismerjük: Me (Én), azáltal szeretné afrikai-amerikai identitását kifejezni, hogy újra bevezeti a rabszolgaságot szülővárosában. A cselekmény és az irónia akkor vesz lendületet, mikor az elszegényedett, feketék lakta várost, Dickenst letörlik a térképről: a városka ezután kezdi fokozatosan elveszteni az identitását, kezd eggyé válni a környező városokkal.
Paul Beatty
Paul Beatty

Először nyerte amerikai szerző a rangos Man Booker-díjat: Paul Beatty (1962), a The Sellout (körülbelül: Kiárusítás) című regényéért. A szatirikus regény narrátora és egyben főszereplője, akinek csak a vezetéknevét ismerjük: Me (Én), azáltal szeretné afrikai-amerikai identitását kifejezni, hogy újra bevezeti a rabszolgaságot szülővárosában. A cselekmény és az irónia akkor vesz lendületet, mikor az elszegényedett, feketék lakta várost, Dickenst letörlik a térképről: a városka ezután kezdi fokozatosan elveszteni az identitását, kezd eggyé válni a környező városokkal. Hogy Dickens visszakerülhessen a térképre, Me újra bevezeti az iskolában a szegregációt, egy Hominy Jenkins nevű karaktert pedig — saját származása ellenére is — a rabszolgájává fogad. A cselekmény folyamán Beatty bemutatja, kivesézi és kikarikírozza az Egyesült Államok valamennyi bőrszínnel és identitással kapcsolatos sztereotípiáját, a felmutatott görbe tükörbe mindenkinek bele kell néznie. Beatty bátran forgatja ki korunk amerikájának politikai környezetét, de nem csak egy absztakt problémára mutat rá, hanem ábrázolja annak komplexitását, beágyazottságát, nüanszait. Az ötvenezer fonttal járó Man Booker-díj zsűrije Mark Twain és Jonathan Swift örökösének nevezte az ötvenöt éves írót. Amanda Foreman zsűritag szerint előfordulhat, hogy nem minden olvasó tud mit kezdeni Beatty szítírájával, de ez rendben is van: „a regénynek nem az a dolga, hogy vigasztaljon” — mondja. „Az igazság ritkán szép.”

Juliet Mabey és Novin Doostar
Juliet Mabey és Novin Doostar

Paul Beatty díjnyertes könyvét tizennyolc kiadó utasította el, mire a Oneworld, egy kicsi független kiadó végre megjelentette azt. Érdekes módon a tavalyi Man Booker-nyertes regényt, a jamaikai származású író, Marlon James A Brief History of Seven Killings (Hét gyilkosság rövid története) című munkáját is ugyanez a kicsi kiadó adta ki. Mire érzett rá a Oneworld? Milyen recept alapján választják az általuk kiadott könyveket? A Oneworldöt 1986-ban alapította egy házaspár, Juliet Mabey és Novin Doostar, és a kiadó azóta is megmaradt családi vállalkozásnak. Lelkesedésből és egyéni érdeklődéstől vezérelve adták ki első könyveiket. Felismerték, mennyire szűk a szakkönyvkínálat a könyvesboltokban: a nehéz szövegezésű klasszikusok, például Freud fellelhető voltak ugyan, de mellette minden átmenet nélkül érettségire felkészítő könyvek sorakoztak a polcokon. Ezért egyetemi tanárokat kerestek fel, hogy írjanak a két véglet közé eső könyveket, majd kitartó és alapos szerkesztői munkával a szélesebb közönség által is befogadható, zsargonmentes formában jelentették meg azokat. A könyvkiadásról magáról semmit sem tudtak, nem keresték a kapcsolatot ügynökökkel és ügynökségekkel. A témaválasztásban Mabey ízlésére és megérzéseire hagyatkoztak, elvük az, hogy a megjelentetett könyvek minél színesebbek, sokfélébbek legyenek. Regényeket 2009 óta adnak ki, az első a sorban az akkor még kevéssé ismert, de fent már említett Marlon James The Book of Night Women című regénye volt. A Oneworld mind 2009-ben a teljes egészében pidzsin angolul írott könyv megjelentetésekor, mind tavaly, a már tizennyolcszor elutasított Beatty-szatíra esetében jól járt azzal, hogy kockáztatott — és jól jártak vele az olvasók is.

Colin Turnbull

Szatíra nyerte idén az Observer magazin, a Jonathan Cape kiadó és a Comica képregényfesztivál által közösen meghirdetett képregénypályázatot is: Matthew Dooley Colin Turnbull: A Tall Story (Colin Turnbull: A történet magas) című rövid képregénye, melynek karakterkezelésén és hangnemén is érződik az amerikai Chris Ware hatása. A címszereplő „A legmagasabb lanceshire-i tejesember”-versenyt szeretné megnyerni, erre edz rendületlenül: hátha idén megtörik végre a többéves pechsorozat, és nem csak második lesz. Dooley a sport nyelvezetét, valamint kicsinyes céljainkat úgy figurázza ki, hogy közben hitelesen vált át elégikus hangnemre, és kéri együttérzésünket a kisember, vagyis a jelen esetben a nagyember (akinek ráadásul még a szíve is nagy) sorsával. A pályázat nyertese ezer fontot kap, és jó esélyt arra, hogy hosszabb, könyvformátumú képregényét megjelentesse a Jonathan Cape. Így történt ez két korábbi nyertessel is: a 2011-es díjazott Isabel Greenberg Love in a Very Cold Climate (Szerelem nagyon hideg éghajlaton) című rövid képregénye a méretében és történetmesélésében is ambiciózus Encyclopedia of Early Earth (A föld hajnalkorának enciklopédiája) előzményének tekinthető. A 2010-es díjazott Stephen Collins pedig a The Guardian képregényes illusztrátora lett, a The Gigantic Beard That Was Evil (Az óriási szakáll, ami gonosz) 2013-ban jelent meg a Jonathan Cape-nél.