Már megint nem hagy békén, láttad? — üvölti a húgom a telefonba. — Mi van ezzel, tényleg meghülyült?
Hirtelen nem is tudom, hogy kiről beszél, kell egy pár másodperc, mire felfogom. Hogy megint Andris. Hogy Andris megint. Mi a picsa van ezzel a fiúval?
A húgom összeszedi magát és elkezdi mondani, hogy kiposztolt valami egészen egyszerű, blőd dolgot és Andris több hozzászólásban megint elkezdte a migránsozást, meg hogy mindenről a mocskos szocik tehetnek, meg Amerika pénzeli azokat, akik ideirányítják ezeket az embernek nem nevezhető izéket…
Régóta csinálja ezt. A tesóm eleinte csak beszólogatott neki, aztán minden figyelmeztetés nélkül törölte a hozzászólásait. Folyton figyelnie kellett arra, hogy időben eltüntesse a kommenteket, mert nagyon szégyellte, hogy ilyen barátai vannak. De őt magát nem törölte, mert mégis csak gyerekkori barátok… Aztán mások is elkezdtek panaszkodni. Hogy mi a franc lett Andrissal, ez egy olyan szeretetreméltó, jó ember volt. Elfogadó, toleráns.
Egyetlen hosszú pillanatig mérges voltam a gyűlöletkeltő kampányra. Mivel Andriskát szerettem, nem őt akartam rossznak látni. A húgom barátaival ugyanis nagyon elfogult vagyok.
Aztán elkezdtem figyelni. Figyeltem a posztjait és figyeltem a hozzászólásait, és egyre jobban elkeseredtem miatta. Amikor már olyan dolgokért is beszólt, ha valaki az új kocsija képét megosztotta. Nagyképűen odaböfögött, hogy neki már volt ilyen, ez annyira szar autó, hogy majd meglátja, mennyi baja lesz vele. Értetlenül néztem, nem is akartam elhinni. Felhívtam megint a húgomat. Érdekelt, hogy mit tud róla, mi lett ezzel a fiúval, mégis csak az ő ezeréves barátja. Azt mondja, nem érti, és a többiek (akik a bandába tartoztak) sem értik. Ő aggódik, szeretne vele beszélni, hogy mi a baja a világgal… De rájött, hogy nyilván semmi, hiszen ifjú házas, fiatal felesége van, kisgyereke született, úgy tűnik, révbe ért.
Akkor mi lehet az oka ennek a viselkedésnek? Ő, akiről az egész város tudja, hogy a szociknál menő jogászi állásban tengette napjait egy budapesti hivatalban (persze azt csak kevesen tudták, hogy a menő jogászi állás nem is volt olyan menő és csak olyanokra használták, amit becsületes ügyvéd el sem vállalt), most mitől osztja nap mint nap a szocikat, mitől borít ki nap mint nap szerinte megtörtént korrupciós eseteket? Pont ő, aki ügyvédként védte őket? Hiszen ez etikátlan.
Pár héttel később osztálytalálkozóm volt. Az osztályból az egyik srác menő ingatlanos Pesten. Beszélgettünk, nevetgéltünk, aztán egyszer csak hozzám fordul, és azt kérdezi: Gonosz Andris nem a húgodnak volt osztálytársa? Ugye jól emlékszem? Mondom, de, és felkészülök, hogy majd most meghallgathatom, hogy mi lett abból a gyerekből, istenem… Meg hogy én azt hittem ő nem szopja be a propagandát, mégis csak egy diplomás ügyvéd… Olyan, amilyen, az igaz, hogy semmire nem vitte ötvenéves korára, de ügyvéd.
De nem ezt mondta… Azt mondta, hogy Budán, a legelitebb környéken társasházat építettek és meglepetésére Andris felhívta, hogy szeretné megnézni a terveket, mert vásárolni akar egy vagy több lakást.
A megbeszélt időpontban Andris nem egyedül érkezett, hanem egy házaspárral. A férfi kormánypárti főmufti, az osztálytársam azonnal felismerte a tévéből… Ő fog fizetni. Vennének három lakást. Egyet a feleség nevére, egyet a főmufti első házasságából származó fiának a nevére és egyet Andriska nevére. Mindenből a legjobbat, legdrágábbat és arra kérik az ingatlanost, hogy ez maradjon köztük… Az előleget ki is fizették még aznap. Az ingatlanos haveromnak két perc is elég volt a beszélgetés során, hogy rájöjjön, Andriska nyilvánvalóan jó nagy szarból moshatta ki őket, ezért a nagy hálálkodás.
Ez az én ingatlanos barátom nyilván a bor és pezsgő hatására mesélte el mindezt, ha nem lett volna ittas, talán soha nem tudom meg, hogy mitől változott meg Andris. Egészen egyszerű, hétköznapi érdekek vezetik. Talán egy kicsit jobban beleélte magát a kelleténél abba, hogy neki most már mindent szabad, oszthatja az észt felülről mindenkinek, de ez csak egyfajta emberi gyengeség. Belepörögni a megkérdőjelezhetetlen ízlésbe és igazságtudatba, még akkor is, ha csak egy barátom autójáról van szó, bizony emberi gyengeség. Mert a hatalommal a hátam mögött fikázni mindent és mindenkit, csak látszólagos erő. Erre csak egy valójában szánalmas, puhapöcs képes. Szerintem.
De így már mindent értettem. Csak egyet nem… Akiket most véd és kimos a szarból, azok nem félnek, hogy ha más lesz a széljárás, majd őket is elárulja?