Vállamra veszlek, mint egy kamerát.
Mostan konyha ám igazán a konyha,
Hogy kacagtatón szép szögeit ontja
Szemedbe. Tudom, szörnyen kimerít
az únt porcica-falka, a boka
Körül tekergő szöszös zokniredő,
a sok fölfelé egyre keskenyedő
alak feje alján a dús toka,
s hogy minden roggyant székláb magasra tör.
Tőlünk feljebb? Csak pár otromba pók.
A távlatok innen uralhatók,
fölszegi fejét a felvevőgép,
film készül, rögzül a sok ezer kép.
Jó kis film, bárha vak az operatőr.
Megjelent a Műút 2016057-es számában