Nem a múltat sírom vissza, hanem amit ért.
Nem egy régi világot, hanem a színét.
Test nélkül térve vissza oda, ahol a harangok
szóltak régen, süketen, mint az ágyúk,
nem azért sírok, mert egy kor véget ért,
hanem mert körforgása is végetért.
Mindennel együtt maradtam, csak az életem és a világ
értelmének látszó nagy önáltatás tűnt el:
így térek vissza, leszakadt hidakon, mint
egy kivándorolt.
Pier Paolo Pasolini: Harangok éneke, Parcz Ferenc fordítása
P. P. P.: Egy halott énekei, Új Mandátum, 1994, 113.