Hűvös halomba

Ma papírt gyűjtöttünk, pontosabban azt hittük, ma kezdődik az iskolában a papírgyűjtés, ki is hordtam a kocsibeállóra az uszkve 5-6 mázsa papírfélét, ami valójában két háztartás tíz-tízévnyi hulladéka, ami valójában egy kegyes csalás az egyszerű papírgyűjtögetőkkel szemben. (Van még a kegyetlen csalás, de az másmilyen, és arról nem szívesen beszélek.) Csakhogy egy nappal elszámoltuk, úgyhogy vissza kellett hordani az egészet a pincébe, aztán egyébbel foglalatoskodni az októberi napsütésben. Például behordani a kazánhoz a nagy fahasábokból három-négy napra valót, kettéfűrészelni a cserépkályhába alkalmas hosszúságúra ugyancsak három-négy napra valót, felhasogatni egy heti gyújtóst, amíg süt a nap, hogy ne szakadó esőben kelljen. Ez logikus, praktikus és férfias.

Ma papírt gyűjtöttünk, pontosabban azt hittük, ma kezdődik az iskolában a papírgyűjtés, ki is hordtam a kocsibeállóra az uszkve 5-6 mázsa papírfélét, ami valójában két háztartás tíz-tízévnyi hulladéka, ami valójában egy kegyes csalás az egyszerű papírgyűjtögetőkkel szemben. (Van még a kegyetlen csalás, de az másmilyen, és arról nem szívesen beszélek.) Csakhogy egy nappal elszámoltuk, úgyhogy vissza kellett hordani az egészet a pincébe, aztán egyébbel foglalatoskodni az októberi napsütésben. Például behordani a kazánhoz a nagy fahasábokból három-négy napra valót, kettéfűrészelni a cserépkályhába alkalmas hosszúságúra ugyancsak három-négy napra valót, felhasogatni egy heti gyújtóst, amíg süt a nap, hogy ne szakadó esőben kelljen. Ez logikus, praktikus és férfias.

Mert a favágás, a fahordás és a tűzrakás: az férfimunka. Akkor most ide a rozsdamentes genderbökőt (na mije van a fasza menyasszonynak?)! Már a szó is új nekem (vagy én vagyok régi), az én időmben (tényleg én vagyok a régi) ez csak annyi volt, fiúk-lányok. Szóval attól férfimunka, hogy fizikai erő kell hozzá, és a homo sapiens esetében a hímek (statisztikailag) erősebb testfelépítésűek, mint a nőstények. Persze ez csak a Gauss-görbe közepére vonatkozik (a meglepetések mindig a szélen vannak, oda isten is ritkábban néz ki, hacsak nem kancsalít, a partjelző meg ugye, nem is beszélve egyes csodatévők Gaussgörbe-kiegyenesítő képességéről, no de térjünk vissza, vagy legalább is csapongjunk kevésbé [csapong: ősi magyar társasjáték, itt utalhatnék a kínai–magyar rokonságra, a távoli keletre, amely egyre közelebb kerül]), no de visszakanyarodva csakugyan, kétségtelen, hogy ma már (nem az én időm: most) a hölgyek is olyan testet építenek maguknak, amilyet csak akarnak. Aki meg nem testet épít vagy éppen testet bont — e kettő a Nyugat jellemző foglalatossága, hogy az égtájakról is szó essék —, az feltehetőleg örül, ha van mit ennie.

No de a test építése-bontása mégiscsak más lapra tartozik, mint a favágás. Ahhoz erő kell. Meg fa meg szerszám. És az ügyesség sem árt (Pepin). És jó, ha van némi motiváció, mert különben az egész fabatkát sem ér.[1]

_____________

[1] „A batka (vagy ahogy régebben mondták: bapka) nem más, mint a valaha forgalomban volt egyik legcsekélyebb értékű pénznem. Ez a csehországi aprópénz, ami nálunk a 16. században volt forgalomban, olyannyira keveset ért, hogy egy 1548-as törvény értelmében három darabot is adtak egyetlen krajcárért. De sokan négyet is kínáltak belőle, csak hogy megszabadulhassanak tőle.
Abból, hogy a szólásban a fabatka szó szerepel, nem szabad azonban arra következtetni, hogy fából is vertek ilyen pénzt. Ezt csupán az értéktelenség nyomatékosítása érdekében tették hozzá, ugyanúgy, ahogyan az a fajankó vagy (fűz)fapoéta szavakban előfordul.” Forrás: Németh Lilla: Hogyan ordít a fába szorult féreg? — avagy szólásaink eredete, Nyelv és Tudomány, 2010. március 8.