Keskenyfilm

azon a nyolc milliméteres filmen a hajógyári szigeten akkor május kilenc park volt a neve kardoztunk és fociztunk a felvevőgépnek mert se te se én nem voltunk oda igazán az olyan dolgokért

azon a nyolc milliméteres filmen a hajógyári szigeten
akkor május kilenc park volt a neve
kardoztunk és fociztunk a felvevőgépnek
mert se te se én
nem voltunk oda igazán az olyan dolgokért
ha előásnám a szalagot mama is bevillanna fekete-fehérben
indul az erkély felé szembe a hármashatár-heggyel
óbudára is jutott két halott
jóskát miután odaköltöztünk a körúton az üllői útnál
ütötte el a villamos
sose ért ki filatori-gáthoz
harmincnyolc volt akkor
mondta apunak neki semmi nem sikerül
— a népművészet mestere volt —
hiába vártuk mikorra megbeszéltük
öcsi kilencvenkettőben mikor csomagoltunk
ezt is elmondtam annyiszor fene essen az egészbe
hogy lehettünk volna újra együtt
pár hónap alatt intézte el a rák
te negyvenhattal a három évvel legyőzted jóskát öcsit
a mindigifjúbohóc költő-keresztapát
a kardot én faragtam valami lécből
bár lehet tomahawk volt
akkoriban kezdtek özönleni az indiánok
henrik mondta menjünk a szigetre
ezeket a kockákat választotta berna
istenem milyen jót ittunk a riport alatt után
csak a stáb volt és mi ketten
úgy találta ki a filmet
beer atya fejét lehajtja a megrendülés
annyi minden kavarog a fejemben a szemem előtt
majd múlik mondják az ostobák
de én halálból doktorálni tudnék menjenek a picsába
nem fogok fölsorolni megtettem százszor
hisz csak erről szól mindenem
ezerkilencszázötvenegy tavaszától
mikor fél évig hiába vártam
nem vagy anna nem vagy zselyke
én nem vagyok ti
betörtetek az életembe
veletek lettem minden
jöhetne kurva jelzővel az agyonkoptatott rím
miközben kattog a nyolcmilliméteres a fekete-fehér
fogalmam sincs hogy mászhatnék ki a szarból
mikor már mindent ellep a torkomig ér
látod a hosszú hajamat harminc lehettem
rúgjuk a labdát a szigeten
kamerának pózolunk mind a ketten
most itt ragadva semmiről nincs fogalmam

kiúszol a képből
itt rekedtem