Nem mentek sehová. Minek is? Itt ez a szép Budapest, mondta az ifjú férj, van itt színház, mozi, hangverseny, látnivaló elég.
Otthon maradtak. Szépen, szerelmesen teltek mézesheteik. Egy délután azonban, úgy fél hét felé, fölakadtak a lámpáról lelógó légypapíron.
— Buta egy véletlen!
A FÉRJ Szeretsz, angyalom?
AZ ASSZONYKA Nagyon.
A FÉRJ Hát akkor gyere.
AZ ASSZONYKA Már megint?
A FÉRJ Gyeregyere.
AZ ASSZONYKA Jaj, hogy te milyen vad vagy.
A FÉRJ Gyeregyeregyere. Gyere!
AZ ASSZONYKA Mindjárt, csak valamibe bele van ragadva a sarkam.
A FÉRJ Rúgd le a cipőcskédet, de siess!
AZ ASSZONYKA Akkor ma megint itthon maradunk. Pedig Csajkovszkij-est van a Zeneakadémián.
A FÉRJ Fütyülök Csajkovszkijra.
AZ ASSZONYKA Inkább mennél színházba?
A FÉRJ Á, ezek a szájbarágós magyar rendezők… Mondd, te nem úgy érzed, mintha lengenénk?
AZ ASSZONYKA Talán csak bebeszéled magadnak.
A FÉRJ Egészen határozottan úgy érzem, mintha madzagon lógnék, és a levegőben himbálóznék ide-oda.
AZ ASSZONYKA Ne törődj vele. Nézd meg, mi megy az Operában.
A FÉRJ Hol az újság?
AZ ASSZONYKA A konyhaasztalon.
A FÉRJ Nem tudok kimenni, mert már nekem is bele van ragadva a lábam valamibe.
AZ ASSZONYKA Furcsa… Nekem úgy rémlik, hogy az Álarcosbál.
A FÉRJ Mondd, kérlek, amibe a cipőd beleragadt, az valami fényes és ragadós máz?
AZ ASSZONYKA Olyasmi.
A FÉRJ Én már a kezemet se tudom belőle kihúzni.
AZ ASSZONYKA Hogy te hogy szeretsz panaszkodni! Az lesz a vége, hogy megint itthon ülhetünk.
A FÉRJ Mi ez a rángatózás?
AZ ASSZONYKA Megpróbálok kimászni ebből a ragacsból.
A FÉRJ Ne vacakolj, mert még leszakadunk.
AZ ASSZONYKA Hát te már mindenbe beletörődsz? Pedig azért szerettem beléd, mert olyan vállalkozó kedvű voltál, mindig megnevettettél, és azt mondtad, imádod a zenét…
A FÉRJ Hiába imádom a zenét, ha nem tudom a végtagjaimat megmozdítani.
AZ ASSZONYKA Mintha te volnál az első, aki beleragadt valamibe! Vannak rokkantak, láb nélkül. De ők is élnek, dolgoznak, még szórakoznak is.
A FÉRJ Most mintha forognánk.
AZ ASSZONYKA Ez is zavar?
A FÉRJ Ilyet még nem is hallottam.
AZ ASSZONYKA Akkor megmagyarázom. Befúj a szél a lépcsőházból, az forgatja ezt a ragadós micsodát. Megnyugodtál?
A FÉRJ Hogy nyugodnék meg, amikor már hasig vagyok ebben a ragacsban!
AZ ASSZONYKA Te csak fújod a magadét! Húsz perc múlva hét. Már csak taxival érünk az Operába.
A FÉRJ Semmibe veszed az élet realitásait?
AZ ASSZONYKA Azt mondtuk, hogy ez a házasság nem olyan lesz, mint a többi. Mi nem fogunk kifogyni a szóból, elfásulni, veszekedni, elválni. Én még nagyokat akarok nevetni, és három gyereket akarok, és zenei iskolába akarom őket íratni.
A FÉRJ Már a szájamig ér.
AZ ASSZONYKA Légy szíves, telefonálj taxiért.
Örkény István: Nászutasok a légypapíron
Ö. I.: Egyperces novellák, Palatinus, 2008, 512–514.