karácsony
ne vigyél minket kísértésbe, nincs huzat a paplanon,
fehér minden, mint a mennyekben, csavard le a lámpát,
Istenem, a tiéd megszületett az enyém gépekre költözött.
képzelet
nem ittad meg a teát citrommal, hozzászoktál
a citrálhoz, az olympos léhez gyerekkorodban,
nem tudtad megszeretni a citromot, csak az
almát szeretted, tömöm magamba a jonatánt,
az idaredet meg a delicseszt, bevettem két doboz
citrált és lefeküdtem az ágyba, meg akartam halni,
lecsókoltad rólam a savanyút és az édeset, játsszunk
inkább mást, ez most félelmetes, mondtad, és levetted
rólam a ruhát.
leszedálva
tegnap bekerültem a kórházba, azért mondom
el neked, mert mindig azt mondtad, hogy az úttörő
mindig igazat mond és igazságosan cselekszik,
tegnap megtaláltalak, megfogtad a kezemet,
aztán itt ébredtem ebben az ágyban, ismerős minden,
érzem a szagodat a párnán, fehér csíkok vezetnek
az éjbe, nem tudok az ablakhoz menni, odaszíjaztak
az álmaimhoz, bárcsak soha nem ébrednék fel.
evés
epilepsziás rohamom volt, vasárnap hazaengednek
otthoni kezelésre, így döntött a bírósági szemle, nem
akarok a tündérhegyre menni, nem bírok ki fél évet,
sosem szállnak le rólam, napi tíz gyógyszert szedek
és zabálok egész nap, nem tetszenék neked, húsz kilót
híztam, rólad meg eszik a bogarak a húst.
graffiti
nem az, aminek gondolja magát az ember,
azt mondják, meg kell változni mindenkinek,
gyógyszerrel vagy akárhogyan, ha nem sikerül,
zárt osztályra teszik, onnan is kiveszik, elektrosokkra teszik,
onnan is kiveszik, alagútba teszik, onnan is kiveszik
sterilizálják, magára zárják, ne vessétek meg a bolondokat
az anyjukért legalább, írjátok fel a tűzfalakra, kifordítva
mindenki rózsaszín.
altató
három napja egy órát aludtam, hiába szedem az altatót, meg
azt a sok szart, rádiót hallgatok, olvasok, arra gondolok, csinálni
kéne valamit, aludni akarok, és azon veszem magam, hogy a számban
egy csomó gyógyszer, kényszeresen, bevettem, kiköpöm őket,
és megnyugszom, nem tudom mi volt ez, félek, meg akarom
ölni magam, ha neked sikerült, nekem miért ne sikerülne.