Héjj!
Hajj!
Hóóóóóóóóó!
A kicsi kocsin kerekezve
hamar közel lett a messze,
s megérkezett Budapestre
telelni a kicsi medve,
az a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kismackó.
Hát ilyen csudát!
Ült a kicsi kocsiban Vackor,
s összecsapta hatvanhatszor
két mancsát nagy ámultába,
ugyan össze bámultába,
mire körülkocsikázta
Pestet és Budát.
Ház,
utca,
tér!
Volt ott, hogy se vége-hossza;
ha számolni kezdte volna,
a végére ugyan sosem ér.
Jármű hány s milyen!
Itt egy villamos csilingel,
ott egy troli fordul éppen,
erre csuklós autóbusz,
arra taxi áll a téren,
és a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó
ülne már mindegyiken!
Hát még a Duna!
Az csak a csuda!
Egyik oldalán, ihol —
Pest,
másik oldalán —
Buda.
És ő kéken
folyik hatalmas medrében
Buda és Pest közt középen,
hidak szelik átal szépen.
Hát az emberek!
Utcán,
téren,
trolibuszon,
villamoson,
autóbuszon,
ki-be rajzik a kapukon,
nyüzsög a sok felnőtt, s velük,
fogva rendesen a kezük,
sétálgat a sok gyerek.
Hát még a hegyek!
Gellért-, János-, Szabadság-hegy,
Széchenyi-, Hármashatár-hegy —
belefáradt, aki nézte.
Mondta is őpiszesége:
— Híííjjnye!
Héééjjnye!
Ha már láttam a világon
ennyi hegyet egy határon,
mackó ne legyek!
Néz Vackor körül.
Amerre csak elhaladnak,
nyílik ajtó,
nyílik ablak,
s Vackorékra mutogatnak,
sokan utánuk szaladnak,
már a láttukra kacagnak —
szóval a vidám csapatnak
mindenki örül.
Szól egy kislány:
— Nicsak, Vackor!
Mindjárt megölelem akkor!
Szól egy fiú:
— Nicsak, mackó!
És méghozzá milyen apró!
Szól egy másik:
— Szerbusz, boglyos!
Szól egy újabb:
— Nicsak, a bundája lompos!
A sarkon piros a lámpa,
a sok járókelő várja,
szinét zöldre mikor váltja,
s mikor pirosba hajt Vackor,
hamar akkor
mindenki felé kiáltja:
— Hallod, Vackor!
Hogyha piros, állj meg akkor!
Akkor se mehetsz, ha sárga,
csak ha zölden ég a lámpa!
Héjj!
Hajj!
Hóóóóóóóó!
A kicsi kocsin kerekezve
megköszöni a kicsi medve,
s rikogatja magát rekedtre
az a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kismackó.
— Hóha, hóha,
hóha, hó!
Nézd csak, Bendeguz barátom,
nincs szebb város a világon,
s ezt most nemcsak kitalálom,
mert a szavam színvaló!
Aztán tovább:
— Hóha, hó!
Nézd csak, Gerzson, jó barátom,
van szebb város a világon?
Ezt most nemcsak kitalálom,
olyan szép… nincs arra szó!
Aztán tovább:
— Hóha, hó!
No, Vackor, te sokat láttál,
ugyan sokfelé bóklásztál,
de ilyet még nem pipáltál,
olyan város,
amék Budapesttel páros,
semerre nem látható!
S úgy örül ezen,
úgy a csöpp pisze,
hogy végtelen örömében
a kicsi kocsin ültében
majd túlcsordúl a szive.
Kormos István: Vackor megismerkedik Budapesttel
K. I.: Vackor az első bében | Vackor világot lát, Osiris, 2001, 70–74.