(Karinthy Frigyesnek, uri-magának, az embernyi embernek,
de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az instanciával,
hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.)
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár