2016 tavaszán hatodjára rendezte meg illusztrátorversenyét a House of Illustration és a Folio Society: a megmérettetésre bárki benevezhet, hogy munkáját megmutassa a szakmai zsűrinek. Idén 44 országból érkezett több mint ezer pályamű, melyből a legjobb huszonötöt hívták meg a House of Illustration kiállítására. A verseny látványosan szakít azzal a fájdalmas beidegződéssel, hogy az illusztráció csak a gyerekkönyvekre tartozik, és rendre a huszadik század kanonizált irodalmi alkotásait kínálja fel értelmezésre. A kijelölt szöveg 2011-ben Albert Camustől a Közöny / Az idegen, 2012-ben Angela Carter horrornovellái, 2013-ban Huxley Szép új világa, míg 2014-ben Joseph Conradtól A sötétség mélyén, 2015-ben pedig a The Folio Book of Ghost Stories. A pályaműveket idén Michael Morpurgo War Horse (Hadak útján) című, 1982-ben megjelent regényéhez várták. Az első világháború harcterein játszódó történethez a nyertes címlapot és illusztrációkat Alan Marks készítette. Az 1957-es születésű Marks szabadúszóként dolgozik különféle magazinoknak és kiadóknak: „sosem volt rendes állásom, de végigillusztráltam mindent a mondókáktól a háborús versekig. A legjobb nap számomra még mindig az, ha nincs más dolgom, csak hogy rajzoljak” — mondja honlapján. Az elismeréssel rangos megbízás is jár: 5000 fontot érő szerződés a Hadak újtán új, októberben megjelenő kiadásának kilenc rajzból álló illusztrálására. A nyertes pályamű és a döntőbe kerültekből álló long list itt tekinthető meg. (A korábbi döntős alkotások pedig itt találhatók.)
A Christie’s aukciós ház középkori kézzel írt könyvek és kódexek árverését tartotta május 25-én: az esemény különleges, hiszen ritkaságszámba megy, és kockázatos, mivel a középkori kódexek a legjobb esetben is a felkapott kortárs művészeti alkotások töredékéért kelnek el. A gyűjtemény az 1959-ben elhunyt Maurice Burrus francia-svájci dohány- és vasútmágnás hagyatékából származik, legérdekesebb darabja pedig Alain Chartier L’Excusation című verse a 15. század végéről, a La Belle Dame Sans Merci ciklusból, mely John Keats 1819-es azonos című versének ihletője. A Christie’s úgy igyekezett a vásárlók és a sajtó számára érdekesebbé tenni a kézzel írt könyvek aukcióját, hogy Shakespeare halálának négyszázadik évfordulója alkalmából első kiadású nyomtatott Shakespeare-gyűjteményeket is árverésre bocsátottak. Egy frissen felfedezett 1623-as First Folio 1,9 millió fontért kelt el, majd három későbbi kiadású, de azért nagyon korai folió összesen 605 ezer fontért cserélt gazdát. A kézzel írt kódexek azonban kevés érdeklődőt vonzottak, a Shakespeare-láz lecsengése után, a New York Times tudósítója szerint alig ötvenen maradtak a teremben. Míg a fent említett Chartier-gyűjteményt ezúttal nem vették meg, a legdrágábban értékesített kézzel írott darab a Chronique Scandaleuse-i Mester 15. századi illusztrált történelmi krónikája. A burgundiai királyi családhoz köthető könyv becsült ára 200 és 300 ezer font között volt, végül 470 500 fontért kelt el.
És végezetül A The Guardian híre, melyben az illusztráció varázsa és az árverések adrenalinja találkozik: Lewis Carroll Alice Csodaországban című klasszikusának első kiadásából (1865) csak huszonkettő példány maradt fenn, amelyek közül egyet júniusban fog árverésre bocsátani a Christie’s New Yorkban. A ritka könyv becsült árát két és három millió dollár (1,3–2 millió font) közé teszik, melynek az az oka, hogy Carroll illusztrátora annyira elégedetlen volt a kivitelezéssel, hogy a szerző az összes példányt visszavonatta. Az 1865-ös kiadást John Tenniel illusztrálta, és kétezer példányban jelent volna meg. Mikor Carroll kézhez vette az őt megillető ötven tiszteletpéldányt a teljesen csalódott Tenniel hatására, aki szerint rajzai kiábrándító minőségben kerültek reprodukálásra, elállt könyve kiadatásától. Morton N. Cohen irodalomtörténész szerint Carroll egyértelműen a kompromisszumot nem tűrő illusztrátor hatására vonta vissza kéziratát, és ez később komoly anyagi áldozatokat követelt: az újranyomás az író hatszáz fontjába került. Naplójában Carroll így számolgatja a költségeket és a további kiadások lehetőségeit: „ha további kétezer példányt el tudnánk adni, az háromszáz fontba kerülne, és ötszázat hozna. Így rendben is volnánk, ezután minden további eladás már csupa nyereség lenne. De ebben aligha reménykedhetem.” A ma fennmaradó huszonkét példányból tizenhat könyvtárak tulajdonát képezi, és hat gazdagít magángyűjteményeket. A június 16-án árverésre kerülő, kivételesen jó állapotban megmaradt példányt maga Carroll ajándékozta kollégájának, George William Kitchinnek. A könyvet Kitchin lánya, Alexandra 1925-ben bocsátotta árverésre, ahol a Pforzheimer könyvtár vette meg. Ezután a könyv kézről kézre járt, míg végül a Carroll-életművet kutató Joh Lindseth tulajdonába került.