Limbus puerorum

még nincs eldöntve semmi
lógok a levegőben
mint a halhatatlanok
belém szorulnak a szavak
kicsapódnak homlokomon
a csönd szétfeszíti a falakat
megpattan egy ér a halántékodon
egyedül
meghalni sem tudok
segítened kell
minden kötés felszakad
— hívások között, de vonzás nélkül —
mert az angyaloknak súlya van
de én szabadon esem