a nyájaknál senki
nem ég a mész nem parázslik a faszén
a száraz lándzsahegyű fű közt
összetörik az alkonyi fény
karistolja a fehér bőrt
nem fáj nagyon
üresen merül az erdő
a bükkszentkereszti hideg trópusokon
nem értem ezt az erdőt
a görcskarú faszentek szeme ében
figyelik hogy rajzolok fektetett nyolcast
egy pall mall csikkel a sötétben
nincsenek itt már a nyájak
se pásztor se farkas naphosszat
kéne a jót együtt tartani
és hagyni elkódorogni a rosszat