Ortodox húsvét, hatalmas sorok kígyóznak a belgrádi piacon. Hezitálok, vegyek-e kaimakót, ezt a tipikus délvidéki sajtot, mert nemegyszer pakolták ki tőlem a tocsogósabb lágysajtokat a biztonsági futószalagon. Végül külső unszolásra vállalom a kockázatot. Minden szerbül történik, semmit nem értek. Fizetek, meglepetésként a kezembe nyomnak egy zacskó tojást (10 db, hazáig ebből egy eltörik és tojásban úszik majd a másik kilenc héj) és vagy 15 dkg feta jellegű, de sokkal krémesebb szerb sajtot. Az önmagukért lévő szabályokat és a civilizáció nyugati definícióját egy hétre magam mögött hagyva azon gondolkozom, mi lehetne még rám ezen kívül ilyen üdítő és felszabadító hatással. És ez alatt nem csak azt értem, hogy ülünk csöndben esernyőink alatt egymás mellett az erődön, nézzük a városra szoruló ködöt, nézzük az esőt, nézzük, ahogy az eső átlyuggatja a városra szoruló ködöt a Száva–Duna-torkolat fölött.
A repülőn ülök, felszállásra várva: keretes szerkezet. Az összes sztereotípiámat szégyellem, és azon gondolkozom, ez most egyfajta szintézis-e, vagy adni kell néhány hetet a pátosznak, csengjen csak le szépen, ne háborgassa a logikus felépítményeimet. Azért persze az vagyok, aki értékeli a kognitív disszonanciát. Ahogy állok egy csomag osztrákkal a piros lámpánál, a szerbek átgrasszálnak a tiloson, és ez az a pont, ahol én is osztrákká válok. Az osztrákok pedig magyarrá. Ti hová emigráltok, ha eldurvul a helyzet?, kérdi az egyik idősebb nő az osztrák elnökválasztás első fordulója után. Vacsorázunk, kicsit kínos a csend, nem akarom mondani, hogy köszönöm szépen, nálam már megvolt, állok tovább, balra el. Mert sajnos nem ezt gondolom. Végül azt mondom, hova, hát Kanadába, because it’s 2016, ezen nevetünk egyet, elég kényszeredett nevetés. Mit teszünk, ha egész Európa radikalizálódik, mi történhet, mi fog még történni és mi lesz benne a felelősségünk? Ülünk krémleveseink fölött, gumicukros lágy zene szól.
Ha túl sok a kérdés, a TED-videók mindenre választ adnak. Például, mi a hosszú élet titka. A 106 éves brit néni szerint két dolog. Tartsuk távol magunkat a férfiaktól, másrészt pont a gumicukor. Ez vajon hogyan értelmezhető a férfiakra, és egyébként ki akar sokáig élni? Sziszifusz, aki maga előtt rúgdossa kavicskáját: szívósság és tisztánlátás lehet csak nézője annak az embertelen játszmának, melyben az abszurd, a remény és a halál csatázik. A TED-es videó harvardi professzora szerint békében kell élni környezetünkkel, lehetőleg elkerülve a hosszú távú magányt. Ezt nem lehet nem cinizmussal hallgatni, illetve inkább hallgatni és boldogan tocsogni a cinizmusban. Elemelkedünk, újra határátlépek, vissza az önveszélyes és álságos liberális demokráciába. Magammal viszem a zabolátlan Duna emlékét a szétszabályozott Duna menti városba. Repülök, hogy tétlen legyek újra. Tétlen és tehetetlen.