Nem sok minden jut eszembe, de nem óhajtok mások helyett orrot túrni, még ha elnézhető is, hogy nincs „örökös lélekjárás”, csak ilyen-olyan logikák mentén felépülő szerkezeti képletek, melyekkel ugyan messzire nem jut az ember, már ha egyáltalán jut valahová bármikor és bármivel.
Úgy tűnik föl, mintha senki sem számolna azzal a ténnyel, hogy bár igaz, ma reggel (meg tegnapelőtt este is) az 1+1 művelet eredménye 2 volt, ez azonban semmiképp sem tehet bennünket bizonyossá abban, hogy mondjuk holnap délután fél háromkor is azonos eredményre jutunk eme „egyszerű” összeadást elvégezve. (Az az eset természetesen nem ehhez a bizonytalansági együtthatóhoz tartozik, ha eddig mindig elszámoltuk magunkat, és 1+1 axiomatikusan nem egyenlő 2-vel — mert ha viszont így történt, akkor hogyan bízhatnánk egyáltalán bármilyen számításban?)
Nem kételkedhetem abban, hogy ez a bizonytalansági faktor állandóan jelen van; hogy ezzel a problémával (adott esetben mint potenciális veszélyforrással is) minduntalan számolnunk kell. De semmi esetre se csüggedjünk: az itt fellépő differencia — legjobb reményeim szerint — maga a megnyerhető veszteség.
„Értelmes embernek nincsenek bizonyos kételyei — de nem lehetséges-e, hogy éppen megőrültem, és nem kételkedem abban, amiben föltétlenül kételkednem kellene?”
Szóval mindközönségesen arra jutottam, hogy 1+1 csak bizonyos körülmények között eredményez kettőt (az most más kérdés, hogy többnyire éppen ezek a bizonyos körülmények állnak fenn). Vagyis egyes esetekben 1+1≠2, hanem 1+1≈2, mert ha pont az 1+1=2 elvét alkalmazva 1=1/2+1/2, valamint 1/2=1/4+1/4, illetve 1/4=1/8+1/8, és így tovább, akkor felírhatunk egy végtelen összeadássort, mellyel viszont éppen hogy nem lehet meghatározni, mindössze csak megközelíteni az 1 értékét: 1≈1/2+1/4+1/8+1/16+…+1/n — kizárólag közelítő értékeink vannak, és alighanem pusztán a jó szerencsénknek köszönhetjük (már ha van olyan egyáltalán), hogy ebből mindeddig nem lett komolyabb baj. (Holott lehetett volna: e közelítőleges „valós” érték és az „ideális”, általában feltételezett [tulajdonított] érték közötti eltérés bár nagyon sokáig fel sem tűnik, annyira kicsi, de komoly nagyságrendek esetében már súlyos jelentőséggel bírhat.)
Másfelől mindebből egyenesen következik az is, hogy ama legendás versenyen, melyen a teknős a táv felét kapja előnyként, nemcsak Akhilleusz nem képes utolérni a teknőst, de a teknős sem érheti el soha a célt.
Egyetlen gondolat sem lehet oly abszurd, hogy ne lenne bátorságom megragadni. Hát így fussunk, barátaim.