Száz év szabály

Általánosan jellemző az utóbbi száz évre, hogy míg Magyarországtól nyugatra a jogrend és a szabályok jobbára a társadalmi valóságot törekedtek leképezni, és akkor változtak, ha ez a valóság változott, Magyarországon — hogy messzebbre ne menjünk — a Horthy-korszaktól kezdve azt a szerepet szánta a jogrendnek és a szabályoknak a mindenkori elit vagy uralkodó réteg, hogy azáltal alakítsa olyanná a társadalmi valóságot, ami neki tetszik. Az 1945–48 közötti időszak, illetve az 1988–1992 (kb.) közötti időszakok csak véletlen pillanatnyi hibákként jelennek meg a mintában — és ma sem más a helyzet.

Általánosan jellemző az utóbbi száz évre, hogy míg Magyarországtól nyugatra a jogrend és a szabályok jobbára a társadalmi valóságot törekedtek leképezni, és akkor változtak, ha ez a valóság változott, Magyarországon — hogy messzebbre ne menjünk — a Horthy-korszaktól kezdve azt a szerepet szánta a jogrendnek és a szabályoknak a mindenkori elit vagy uralkodó réteg, hogy azáltal alakítsa olyanná a társadalmi valóságot, ami neki tetszik. Az 1945–48 közötti időszak, illetve az 1988–1992 (kb.) közötti időszakok csak véletlen pillanatnyi hibákként jelennek meg a mintában — és ma sem más a helyzet.

Az egymást váltó elitek közös jellemvonása, hogy az előző korszakok jogrendjét és szabályozását elvetették, illegitimnek tekintették, tagadva a folytonosság lehetőségét is (eddig minden rosszul volt, de majd most!…), ami tovább erősítette a „terelő” jellegű szabályalkotás gyakorlatát.

Mivel tehát a jogrend és a szabályok nem a valóságot írták le annak modelljeként, hanem „terelni” igyekeztek azt, a hétköznapi élet realitása a jogrend és a szabályok rései között működött, amire válaszul értelemszerűen újabb és újabb „kordába szorító” szabályok születtek. Ez is legalább százéves hagyomány, mindenesetre régibb a Kádár-kornál. Magyarán: amióta egyáltalán kerülgeti a demokráciát Magyarország, a lakosságnak az a közvetlen élménye, hogy a szabályok ellenére kell boldogulni, és nem pedig a szabályok adta keretek között. Alapvető jogszabályok betarthatatlansága és/vagy képtelensége magyar tradíció. A rendszerváltással ez a tradíció mit sem változott. Nem úgy a jogszabályok, melyek hektikus változékonysága a szabályozás és a fenntarthatóság eleven cáfolata (jogbiztonság hiánya).

Pedig ideje lenne már egy olyan modellt felhúzni, ami rácáfol erre, és megéri követni, nem a kényszerek miatt (terelés), hanem mert a józan ész diktálja, mert leírják a valóságot, és nem teremteni igyekeznek azt. Ez nyilván hosszabb idő, és nem zökkenőmentes. Kifejezetten optimista az a megközelítés, amely szerint ez a hosszabb idő már elkezdődött és éppen ezeket a zökkenőket éljük.