Vackor elalszik

— Brumma, brumma, brumma, hóóóóóóóó!

Ebéd után,
brumma, brumma,
feszült ám azon az apró,
lompos,
loncsos
és loboncos
és bozontos kölyökmackó
hasán az a barna bunda!
Hajjaj!
Igen jóllakott —
piros nyelvét
kiöltötte,
szája szélét
megtörölte,
s pisze orrát égbe tartva,
teli hassal felsóhajtva
három hosszút brummogott:
— Brumma,
brumma,
brumma,
hóóóóóóóó!
Fára mászni
vóna jó!
Szól az óvó néni akkor:
— Hallod-e,
te pisze Vackor!
Mászol ám,
de nem a fára!
Megmondjam, hogy hova mászol?
Aludni a puha ágyba.
Ebéd után
nincsen játszás,
főként pedig
fáramászás.
Most a függönyt lebocsátom,
aztán ide gyere, álom.
Csíjja,
csíjja,
csicsíjja,
bújja,
bújja,
bubújja.
A sok gyerek
már aludna,
hanem látom,
csöpp barátom,
hogy terajtad igen viszket
az a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos
és bozontos barna bunda!
— Nem viszket az,
brumma, brumma —
áll magosba
Vackor orra —,
de ha jóllakik az ember,
telis-teli ám a gyomra.
Akkor pedig
ha lefekszik,
az ágy akármilyen puha,
nyomja,
nyomja!
Amíg Vackor
brummogott,
engedetlen
dunnyogott,
behoztak sok kicsi ágyat;
érzett is mindjárt az apró,
engedetlen
kölyökmackó
olyan vágyat,
hogy az ágyba
lefeküdjön,
s mély álomba
elmerüljön.
S íme végül,
nagy sokára
minden gyerek
szépen sorra
beléfeküdt egy-egy ágyba:
Katona Anna — egy,
Varga Bence — kettő,
Pór Jutka — három,
Fazekas Marci — négy,
Fazekas Eszter — öt,
Domokos Matyi — hat,
Vas Pista — hét,
Pengő Gyöngyi — nyolc,
Fodor Dávid — kilenc,
Kováts Vicu — tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
s tizenegyedik az apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Hát a terem elsötétül,
mint a világ
éjszaka,
elalusznak a gyerekek,
s nem hallatszik a sötétben,
csak a pisze kölyökmackó
pince legmélyéről hangzó
brumma,
brumma
mély szava:
— Hóha, hóha,
hóha, hóóóó!
Fára mászni
vóna jó!
Kérlelték őt
hatvanhatszor:
— Aludjál már,
kicsi Vackor!
S felelt Vackor:
— Én már alszok,
alszok az ágyamban végre,
csak mielőtt álmodnék is,
erre a sötét sötétre
hadd haragszok!
És csakugyan akkor
el is aludt Vackor.

Kormos István: Vackor elalszik
K. I.: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, Osiris, 1998, 26–29.